Tóth Bettina a XXI. század magyar lovaskultúrájának még (!) nem kellően elismert etológusa. Azért nem kellően elismert etológus, mert tudását nem lehet eléggé elismerni. Bármikor találkozom, beszélgetek vele, csak elbámulni tudok ismeretei mennyiségén, azon, hogy milyen mélyen és részletesen ismeri a lovak viselkedését.

Nemsokára megjelenő könyve atombombaként fog robbanni, meggyőződésem, hogy a könyv évtizedekig, vagy akár még hosszabb ideig zsinórmértékként fog szerepelni a magyar lovasok közkultúrájában. Én már olvashatom és hát a könyv egyszerű és közérthető szövegezésével olvasmányos, könnyen követhető, mellbeverő.

Bettivel a szeptember 24-én a Kajászó-Szentpéterpuszta Lovardában megrendezésre kerülő Dámanapon találkozhattok - ott könyvének előzetes bemutatása kapcsán tart előadást a lovak viselkedéséről. Kérlek ide kattintva jelezd részvételed, hogy megkönnyitsd a Dámanap szervezését.

"Csak azt tudom hangsúlyozni, hogy a ló a társunk. A ló lovas nélkül is megmarad lónak, a lovas viszont nem lovas többé lova nélkül. Szóval legyen mindig boldog a lovatok." Arthur Kottas-Heldenberg.

Arthur Kottas-Heldenberg 1945-ben született Bécsben. Korosztályos osztrák bajnok volt díjlovaglásban, majd díjugratásban. 1960-ban kezdte tanulmányait a Bécsi Spanyol Lovasiskolában. 1968-ban "Bereiter" címet kapott, ami az 1572-ben alapított lovasiskola legrövidebb idő alatt elért kinevezése. 1981-ben lett "Chief Rider", majd 1995-ben "First Chief Rider". 2003-ban fejezte be munkáját a Bécsi Spanyol Lovasikolában.

Miért halad a ló testének elengedtetése előről hátulra, ha a lovat hátulról előre lovagoljuk?

Azért, mert a szár ad információt arról, hogy hol van feszesség a lóban, de csak az első blokkig. Azt, hogy a blokk mögött mi történik, arról csak nagyon felületes információja van a lovasnak. Ezért mindig a zabla felöli első blokkal tud foglalkozni a lovas, azt próbálja oldani.

A blokk oldása az izmok nyújtásával történik, de ez sokszor nem egyszerű, mert az izom nyújtása előrehelyezi a ló súlypontját. Ehhez pedig hosszabbat kell lépnie a lónak, amire nem biztos, hogy képes. Az elengedtetés ezért hosszadalmas munka. Az nem úgy van, hogy akkor ma nekilátok és elengedtetem a lovat. Az izmok tónusán, lazaságán, nyújthatóságán évek hosszú során keresztül kell dolgozni. A helyzet ugyanolyan, mintha spárgázni szeretnék. Biztosan képes lennék rá, de igencsak hosszú ideig, akár hónapokig kell naponta nyújtani az izmokat, hogy sierüljön, azután pedig folyamatos munkával fenn kell tartani az izmok nyújtható állapotát.

A ló is ugyanígy van. Sokszor igen hosszú ideig csak a merevséggel találkozik a lovas. Azt tapasztalja, hogy lova valamiért ellenáll, gyakran feladja ideális formáját, küzdeni kell a kifeszülése ellen, nem teljesen kényelmes, különösen a magasabb iramokban, ha egyáltalán képes magasabb iramban mozogni. Hát csak türelem és türelem. Az izmok lazítása hosszadalmas feladat, az csak fokról fokra, évek hosszú munkájával változhat.

Persze az "alapelengedettség" a ló adottsága is. Van olyan ló, amelyik helyből igen nagyfokú elengedettséget mutat: nagy a mozgása, kényelmes és egyszerű a lovaglása. Az elengedettségen azonban ennél a lónál is nap mint nap dolgozni kell, mert az "ajándék" csak így tartható fenn. Türelmes munka nélkül a mozgás beszűkül, a lazaság merevségbe vált át: tipikus példa az a kezdetben igen tehetséges díjló, amelyik hatalmas tehetséget mutat, rendre nyeri a fiatal lovak korosztályos versenyeit és végül nem jut fel sem a nagydíj kategóriába, sőt még nehézosztályba sem. Vagy ha mégis feljut a nehézosztályba, akkor addigra "nehezen lovagolhatóvá", "butává" válik, vagy rendszeresen megségül.

Ismét Szalai Nikolett a magyar díjlovagló bajnok. Gratulálok! Győzelme számomra meseszerű, Nikolett olyan, mint a népmesék legkisebb testvére, aki annak ellenére, hogy testvéreinek több pénze, több lehetősége van, mégis a legtöbbre viszi. Szalai Nikolett idei győzelmével bebizonyította, hogy két éve nem a véletlen, nem a különös csillagállás miatt nyert bajnokságot. Saját képzésű lóval, hosszú és kitartó munkával jutott el idáig, ami rendkívüli sportemberi teljesítmény. Szintén ugyanez áll a másik érdemi kategória, a nezézosztály győztesére, Szeicz Erikára. Őt is leginkább a szorgalom és a megalkuvás nélküli kitartás jellemzi. Itt kell persze még említeni Vági Emesét és Németh Gábort, akik szintén saját képzésű lóval indultak, azután (be kell, hogy valljam) a magyar bajnokság többi részét már nem is értem:

Amikor elkezdtem lovagolni, akkor volt "A MAGYAR BAJNOKSÁG", csupa nagy betűvel. A legjobb lett a magyar bajnok és kész. A bajnokot és a helyezetteket is nagy tisztelet övezte. Manapság annyi bajnok van, hogy az ember csak kapkodja a fejét. Igaz, hogy akkor mindenki a saját maga által képzett lovon ült és el sem lehetett képzelni mást: fel sem merült senkiben, hogy valaki más által képzett lovon induljon bajnoki címért, helyezésért. Csak azt nem értem, hogy ennek az új divatnak mi a sportértéke, mi a teljesítmény abbban, hogy innen-onnan egyszercsak előkerülnek lovak és azokkal nehézosztályban, vagy nagydíjban versenyeznek. Nem értem, hogy mi az értelme a versenyzésnek, ha a munka dandárját más végezte el. Számomra ez olyan, mintha a száz méteres síkfutásban valaki nyolcvannál szállna be. Ugyanúgy nem értem, hogy miért van egyáltalán bajnokság a könnyű- és középosztályban, meg a fiatal lovak kategóriáiban, hiszen ezekben a számokban maga az alapadottság is elegendő, képezni szinte nem is kell a lovat.

Egy dolognak viszont lenne érteme, azt meg hiába vetem fel szinte évről-évre, nem hajlandó senki meghallani. Ennek ellenére most ismét megteszem, hátha jövőre mégiscsak lenne rá akarat. A magyar bajnokságról hiányzik a csapatverseny. Előre vinné a díjlovasok közösségi élményét. Szent György díjban kellene megrendezni, nyitott versenyszámkét (tehát a bajnokság bármelyik kategóriában versenyző ló és lovas résztvevője lehetne), bármelyik három, vagy négy lovas csapatot alkothatna (nyerjenek a legjobbak), a csapatverseny a bajnokság első napján kerülne megrendezésre a nehézosztály versenyszámával együtt (tehát lenne olyan ló, amelyik egyszerre versenyezne a kategóriabajnokságért és a csapatbajnokságért), azután hajrá. Nem kellene túlságosan sokat bonyolítani. Szóval én ismét felvetettem...

A magyar díjlovaglás jelenlegi helyzetét, a nagydíj versenyszám összes indulóját és teljesítményüket ide kattintva nézheted meg. Kellemes csipegetést kívánok!

 

A régi magyar megközlítés szerint a helyes támaszkodásnál a kapcsolat erőssége olyan kicsiny, hogy ha a szárakat elvágnánk és cérnával helyettesítenénk, akkor a cérna nem szakadhatna el. Másképpen a helyes támaszkodás során csupán a szár súlya terhelheti a ló szájszegletét. A csikózabla folyamatos hatásban tartása, ne adj isten a feszítőzabla folyamatos használata helytelen.

Hát persze! A szár súlyánál nem lehet több a lovas kezében, mert ha több van, akkor a ló nincs egyensúlyban. Az erők ugyanis párosával lépnek fel, a ló csak úgy tud erőt kifejteni a szárra, ha előredől, előrenyomja magát. Ilyenkor megszűnik a harmónia, a ló sietni kezd, gyorsabban halad, mint lovasa szeretné, a lovas úgy érzi, hogy folyamatosan lassítania kell lovát és nem tudja előrefelé lovagolni. A folyamat öngerjesztő, mert a szár hatására a ló nem tud saját súlypontja alá lépni (a szár tevékenysége pont ezt akadályozza) és az egyensúly méginkább felborul. Ilyenkor akármilyen puccos mozgást mutat a ló, valójában nem előrefelé mozog, hanem csak szalad.

Erre vonatozik Kordás József, az ismert hortobágyi csikós megjegyzése: "Nem a csizmától megyen - a szártól szalad!"

Mit kell ilyenkor tenni? Fel kell venni a lovat, azaz a súlypontját hátrébb kell igazítani. Persze a feltételt helyesen kell adni, a lónak pedig el kell azt fogadnia.

Ha javasolhatnék valamit, akkor az az lenne, hogy kéreném a tisztelt bíró urakat és hölgyeket, hogy a hétvégi díjlovas országos bajnokságon vegyék figyelembe az öreg hortobágyi csikós figyelmeztetését...

Hát úgy látszik a válasz: shagya! A kérdés pont két évvel ezelőt, 2014. szeptemberében vetettem fel az alábbi kezdettel:

Az írás további részét ide kattintva olvashatod!

Tegnap dr. Varga Katalin jóvoltából shagya tulajdonos lettem. :) A kétéves herélt jelenlegi neve Szuadó, ami tetszik, azonban új gazdájaként névcsrében is gondolkodom. Valamiért a Mikádó név motoszkál a fejemben, de szívesen várok névjavaslatokat! Felmerült bennem, hogy esetleg egy régi, híres, vagy eredményes shagya nevét kapja...

Film a Bécsi Spanyoliskoláról...Készítsetek be kávét, sütit és dőljetek hátra!

Nagyl az érdekődés a Bácsi Spanyoliskola október 29-i gálaműsorára szervezett utazásra. A kiutazás során szakmai előadást tartok a résztvevők számára, a másik előadó Borsó Dorottya lesz. A nap során délelőtt a gálaműsorra kerül sor, majd a délután idegenvezetéssel lehet körbejárni az iskolát. A lovasok.hu által szervezett utazás, a belépőjegyekkel együtt (a gálán állóhely, délután idengenvezetés a lovardában) 24.900 Ft.

A ló "motorjának" bekapcsolása nem egyszerű. Feltétele a ló egyenessége. Ha a ló nem egyenes, akkor a motort nem lehet bekapcsolni, mert ilyenkor a ló olyan, mint a jégen induló hátsókerékmeghajtású autó - folyton kifarol. Ha a lovas mégis bekapcsolja ilyenkor a "motort", akkor csak durva "kormánymozdulatokkal", durva segítségkkel lehet uralni a lovat, ha egyáltalán lehetséges. Ez látható sokszor a versenyeken, hiszen ott bekapcsolt állapotban kell tartani a lovat, áme ennek az ára a bárdolatlanság. A durvaságon túlmenően az ilyen lovaglás a lovat igen gyorsan ledarálja, a ló testét rendszeresen érik olyan rossz irányból érkező erőhatások, amiket az hosszabb távon képtelen elviselni. Ezért van az, hogy a sportlovaglásban a 15-18 éves ló öregnek számít. Az ilyen kor a kikukázás ideje, holott a ló más időtartamra "lett tervezve". Az ilyen ló olyan, mint a nehéz mukában idejekorán megöregedett bányász, aki negyven évesen nyugdíjba megy.

A másik lehetőség, hogy a lovas nem kapcsolja be a motort. Ilyenkor látszólag együttműködő, de szintén nem használja megfelelően a testét. Nincs harmónia, a mozgás pedig nemhogy felfényesedne, de beszűkül. A ló teste így is idejekorán tönkremegy.

Nagyl az érdekődés a Bácsi Spanyoliskola október 29-i gálaműsorára szervezett utazásra. A kiutazás során szakmai előadást tartok a résztvevők számára, a másik előadó Borsó Dorottya lesz. A nap során délelőtt a gálaműsorra kerül sor, majd a délután idegenvezetéssel lehet körbejárni az iskolát. Az eseményre Ide kattintva jelentkezhetsz! Már csak néhány hely maradt a három, minden kényelemmel felszerelt autóbuszon! A lovasok.hu által szervezett utazás, a belépőjegyekkel együtt (a gálán állóhely, délután idengenvezetés a lovardában) 24.900 Ft. 

Nyomás és engedés - a lovas legfontosabb kommunikációs eszköze. Ha a lovas kérni szeretne valamit lovától, nyomást kell hogy kifejtsen, ha a ló elvárásainak megfelelóen reagál, a nyomást be kell szüntetni. Tulajdonképpen erre alapoz a deccent de maines, descente de jambes lovaglási módszere.

A descent de maines a szársegítséget beszüntetését jelenti az elvárt keretben, egyensúlyban és támaszkodásban mozgó lónál. A lovas csak a szár súlyát érzi ilyenkor a kezébenn. A szársegítség beszüntetésével a lovas jutalmazza a lovat, megerősíti azt, hogy helyes, amit csinál, egyben önállóságra szoktatja.

A descente de jambes az csizmasegítségének beszüntetése a ló hátulsó lábainak megfelelő szorgalma esetén. Hatása a szársegítségek beszüntetésével azonos.

A segítségek túl erős, vagy túl hosszú ideig történő alkalmazása a kívánttal ellentétes hatást ér el, feszült, ellenálló lovat eredményez. Megfelelő reakció esetén a lovassegítségeket be kell szüntetni és csak élvezni kell a lovaglást, a kialakult harmóniát. Ha a ló elveszti egyensúlyát, akkor az üléssel, a felsőtesttel, vagy ha ezekre nem reagál akkor szársegítséggel kell azt helyreállítani. Ha a ló elveszti lendületességét, akkor azt szintén az üléssel, a felsőtesstel kell korrigálni, vagy ha ez kevés, akkor csizmasegítséget kell igénybe venni. A descent de maines, descente de jambes módszerrel a lovat igen kicsi segítségekhez lehet szoktatni, önállóságra lehet nevelni.

A technia a magyar lovaskultúra része, a fenti képen Zrínyi Miklós látható, amint a módszert alkalmazza.

Szeptember 24-én, szombatn Dámanap címmel Nyílt Napot rendezek, az esemény résztvevői a legkiválóbb hazai hölgylovasok, lovas szakemberek közül kerülnek meghívásra. Az esemny délután három órakor kezdődik a Kajászó-Szentpéterpuszta Lovardában az alábbi résztvevőkkel és programmal:

15:00 Tóth Bettina (etológus, elméleti előadás)

15:30 Kropf Laura (hosszhajlítások vezetőszáron)

16:00 Koltai Polett (dámanyereg használata)

16:30 Tászler Melinda (párhuzamok földön és lóhátról)

Szünet

17:30 Cseppentő Réka (cseppentő nyeregről)

18:00 Gulyás Eszter (iskolalovaglás)

18:30 Hamza Viktória (kommunikáció)

A lovarda a látogatók számára 14:30-tól lesz nyitva. Belépő: 4.000 Ft. Kérlek, részvételedet ide kattintva jelezd!

A lovas- és lókiképzés szakma, minőségi tudást csak mestertől lehet szerezni, így mester csak mesternek lehet tanítványa. Ezt az elvet még a versenyeredmények sem írják felül, ezért az edzőválasztásnál az első kérdés az, hogy ki a mestered mestere.

A legnagyobb mesterek mindig is számontartották elődeiket. Bent Branderup például így ad számot mestereiről: Bent Branderup elődje Egon von Neindorff, Egon von Neindorff elődje Richard Wäjten, Richard Wäjten elődje Ottó Lörke, Ottó Lörke elődje Felix Bürkner, Felix Bürkner elődje Hans von Heydebreck, Hans von Heydebreck elődje Paul Plinzer, Paul Plinzer elődje Gustav Steinbrecht, Gustav Steinbrecht elődje Louis Seeger, Louis Seeger elődje Maximilien Weyrother, Maximilien Weyrother elődje Adam Weyrother, Adam Weyrother elődje Francois de La Guérinière, Francois de La Guérinière elődje M. Wendeuil, M. Wendeuil elődje Antoine de Pluvinel, Antoine de Pluvinel elődje Giovanni Pignatelli, Giovanni Pignatelli elődje Frederico Grisone, Frederico Grisone elődjei pedig a XV. században Bizáncot elfoglaló török seregek elől Szicíliába és Nápolyba menekülő lovasmesterek.

Mindez azért fontos, mert szakembernek, mesternek senki sem nevezheti ki önmagát. Ez minden szakmában így van. Nem lehet cukrász, asztalos, mérnök, orvos, jogász, stb. senki sem, csak akkor, ha bizonyos iskolákat elvégez: mesterektől tanul, majd tudásáról vizsgákon számot ad és mindezt az ott oktatók bizonyítvánnyal elismerik. A bizonyítványon szereplő aláírással az oktatási intézmény vezetője “nevére veszi” a tanulót, tudásához, megszezett ismereteihez saját (!) nevét adja. A szakembernek, így a lovas szakembernek sem az a mestere, akire csak úgy hivatkozik, (“annak idején tanított”, “láttam ahogyan lovagolt”, “hétvégi kurzusain vettem részt”). Mestereként csak arra lehet hivatkozni, aki a hivatkozót maga is elismerte és felvállalta tanítványának. Helyes tehát, hogy egyre többen hivatkoznak “örkénytábori” tanáraikra, mestereikre, de mindezt óvatosan kell elfogadni. (Nem véletlen, hogy az örkénytábori iskola elvégzését is bizonyítvánnyal, oklevéllel igazolta a tábor mindenkori parancsnoka.)

Autodidakták kora

A többség azonban még csak ezt sem teszi. Napjaink lovaskultúrájában bevett gyakorlat az, hogy komoly végzettség, előtanulmányok nélkül is lehet bárki lovasedző. Valamiféle papírt persze kell szerezni az edzői jogosultsághoz, de hát már bocsánatot kérek! Az edzők többsége tanítványai körében komoly végzettség helyett saját versenyeredményeire hivatkozik, vagyis arra játszik rá, hogy a lovaglást tanulni vágyó nem tud különbséget tenni az eredményes lovas és a szakember között. És hát valljuk be: a laikus tulajdonképpen joggal gondolhatja, hogy aki sikeres a versenyen az biztosan ért a lovagláshoz, a lovas- és lókiképzéshez. Azonban ez messzemenően nincs így! A lovassportban az eredmnyeket alapvetően az határozza meg, hogy milyen alapadottságú és képzettségű lóval vesz részt a versenyző, márpedig a kiváló alapadottságú lovat, sőt akár a képzett lovat is meg lehet vásárolni, esetleg így, vagy úgy meg lehet szerezni és ilyenkor az eredmények köszönő viszonyban sincsenek azzal, hogy edzőként, lovas szakemberkét egyébként minyen színvonalon áll az illető. A helyzet olyan mintha valaki egy márkás autó vezetőjeként azt állítaná, hogy tud autót gyartani. Lehet, hogy tud, de nem feltétlenül.

Futók a Margitszigeten

De miről lehet megismerni a jó lovasszakembert? A szakértők, a közelállók persze ismerik az egész szakmát, de egy többé-kevésbé kívülálló milyen jelekből tájékozódhat? Onnan, hogy a jó szakember lovasai és lovai boldogok. Csak másodsorban eredményesek, elsődlegesen boldogok, hiszen a lovaglás, a lókiképzés a harmóniát célozza. És ez más sportokban is igy van: a nem profi sportoló alapvető célja nem a teljesítmény, hanem a boldogság. A margitszigeti futók, a hétvégi kerékpározók, a munka mellett esténként teniszezni lejáró, vagy küzdősportot művelni kívánó amatőr célja a harmonikus mozgás boldogító érzése. Így, ha a lovaglás állandó kihívás, csak a problémák forrása, merő küzdemem, akkor edzőt kell váltani, még akkor is, ha a versenyen az eredmények egymás után jönnek. Ilyenkor ugyanis a siker a ló alapadottságaiból és a drága pénzen vásárolt képzettségből következik, nem pedig az edző, vagy a lovas által megteremtett értékből. A boldogság ezzel szemben csak harmóniából, a harmónia pedig csak szaktudásból következhet.

Mesterről mesterre

A szakértelem, a lókiképzés tudománya évezredek óta mesterről mesterre száll generációról generációra. Ezt napjainkban sem lehet megkerülni. A Bent Branderup által vezetett lovasakadémián a lovas mesterré válás feltételei a következőek. Vizsgát kell tenni futószárazásból (kikötőszár nélkül végre kell hajtani a jármódok közötti összes lehetséges átmenetet, valamit vállat be (!) és farat be (!) feladatot mindkét kézen), vezetőszáron végzett munkából (hosszhajlítások vezetőszáron), le kell tenni az apródvizsgát (hosszhajlítások lépésben és ügetésben nyeregből), a lovagvizsgát (hosszhalítások vágtában nyeregből), majd két további válaszható vizsgát kell abszolválni. Vizsgázni lehet például piaffe munkából (átmenetek minden jármódból paffe-ba, hosszhajlítások piaffe-ban, fordulatok az eleje és hátulja körül), passage-ból, a vágta iskolajármódjaiból, föld felettei munkából (iskolaugrások), stb. Feltétel továbbá az, hogy a mesterjelölt két lovasát sikeresen tújuttassa az első négy vizsgán, illetve az, hogy lovagláselméleti előadást tartson, majd hogy az összes addigi vizsgáját a mestervizsgán egyidejűleg, ismét bemutassa. Első megközelítésre azt lehetne kérdezn, hogy mi ebben a nehéz? Aki például középosztályú díjlovas versenyen vesz részt, az lépésben és ügetésben tudja telejesíteni az apródvizsga követelményét? Hát nem! Mesteri fokon legalábbis nem. Nem nevezheti magát szakácsmesterenek az, aki otthon képes töltött káposztát készíteni, még akkor sem, ha a vendégeknek különösen ízlik az alkotás. Sőt egészen más minőségű a szakmai tudás a középiskolát (szakiskolát) elvégezve, mint ugyanazt megtanulni felsőfokon. Aki otthon a fürdőszobában szépen énekel, az még távol van attól, hogy mestere legyen az éneklésnek, a hanképzést évekig kell nehéz munkával iskolázni.

A campagne iskolát idehaza mondhatom kimerítően kijártam: közel három évtizedig (!) voltam Dallos Gyula tanítványa, nála 1981-ben értem el, hogy lován, Csongoron a legmagasabb kategóriában, a bajnoki kategóriában versenyezhettem, a következő évben pedig ugyanebben a kategóriában Bakutz nevű lován volt szerencsém versenyezni. Azután éveken, évtizedeken keresztül jöttek sorban azok a lovak, amelyek Dallos Gyula vezetésével lettek kiképezve. Mindezt az ismeretet az elmúlt évtizedek legjobb magyar lovasszakembereinek végiglátogatásával gyarapítottam: dolgozhattam velük együtt, ülhettem lovaikon. A teljesség igénye nélkül, csak a magyar bajnok lovakat felsorolva: Bordal (díjlovaglás, Dallos Gyula, Bordalt versenyeken is lovagolhattam, amiért külön köszönet jár Dallos Gyulának), Kapitány (díjlovaglás, Lovász József, meg kell jegyezni, hogy Kapitány határeset, Lovász József Fergeteg nevű lovával lett magyar bajnok), Bálvány (díjugratás, Ákos Ajtony, Bálvánnyal díjlovaglásban versenyezhettem is), Fernandó (díjugratás, Somlay Tamás), Zsizsik (military, Soós Attila), Gábris (military, Tuska Pál), Nimfa és Sovánka (military, Kaizinger Balázs), Wrangler (trail, Pollák Tamás), No Blues On My Cd (barrel racing, Kastély Attila, Dörnyei József tulajdonaként ülhettem rajta), Hickorys Joshua (cutting, Szalontai Zoltán).

Mindezek után 2012-ben kezdtem meg akadémi képzésemet. 2014-ben, az első két vizsga letételvel formálisan is megkezdtem a vizsgasor letételét a Bent Branderup lovasakadémiáján (Academic Art of Riding), ezzel párhuzamosan 2016-ban az első két vizsga letételével tagja lettem a Sabine Oettel által vezetett Escuela Equitabilis-nak. Sabine Oettel az Academic Art of Ridng lovas mestere.

A paszban járás, mint helytelen lábsorrend a lókiképzés egyik legnagyobb hibája. Legtöbbször lépésben látható, bár létezik vágtában is. Lépésben akkor beszélünk paszban járásról, ha az egyoldali lábak egyidejűleg, vagy közel egyidejűleg lendülnek előre, azaz a ló feladja tiszta négyütemű mozgását. Lépésben ugyanis a patadobbanásoknak teljesen egyletesen kell hallatszania, a dobbanások közötti időknek egyenlőeknek kell lenniük.

Az összeszedés során azonban a ló eltérhet ettől. Helyes összeszedés esetén, a szorgalmas hátulsó lábak kissé hamarabb lépnek, így a hátulsó lábak mozgása az előttük lépő láb (az átlós elülső láb) mozgásához közelít, szélső esetben a lépés kétüteművé válhat. Ez az iskolalépés. Az iskolalépésben nem elvárás a kétütemű mozgás, csak a kisebb-nagyobb eltérés a tiszta négyütemű mozgástól. Az iskolalépést önmagától ajánlja fel a ló, az iskolalépés a kiképzés helyes menetét jelzi.

A helytelen összeszedés azonban a ló ellenkezését, ellenállását váltja ki. Mindez testi és lelki feszességben, merevségben mutatkozik, ennek következtében a hátulsó lábak kissé lassabban lépnek a kelleténél, mint az öreg ember közvetlenül a reggeli felkelés után. A kelleténél később lépő hátulsó lábak az utána lépő (azonos oldali elülső láb) mozásához kezdenek közeledni, szélső esetben a lépés kétüteművé válhat. Ez a paszban járás. A paszban járás nem feltétlenül kétütemű, maga az eltérés a tiszta járástól már paszban járást jelent. A paszban járás az egyik legbiztosabb jele a kiképzés helytelen menetének. Ez igaz még akkor is, ünnepelt lovas mutatja be, ez igaz még akkor is, ha a díjlovas program többi részében látványos feladatvégrehajtásokat mutat be a lovas. Sőt azt jelzi, hogy a program többi része kamuflázs, porhintés, valójában semmi sincs rendben. A lábsorrendek tisztasága a díjlovaglás legfőbb kritériuma, ezért van az, hogy a legmagasabb feladatokban a lábsorrendet külön minősítenie kell a bíróknak.

Mindez azonban csak elvileg van így, a sprotpolitika, a kor divatjának való megfelelési kényszer még a legkomolyabb versenyek bírálatait is eltéríti. Az alábbiakban BRORING-SPREHE Kristina lovaglása látható, aki az olimpián csapatban aranyérmet, egyéniben ezüstérmet szerzett.

Annak idején, amikor versenyezni kezdtem, ilyen lépésmunkával kizavartak volnak az akkori magyar szakemberek a négyszögből. Ma már ugyan más a megítélés, de a lovak természete nem változott! A paszban járás súlyos hiba!

A paszban járás korrigálása nem egyszerű, de nem lehetetlen. Az alapprobléma a ló egyensúlyi helyzetéből és fesszességéből fakad. A ló mereven ellenáll a félfelvételeknek, és súlypontját túlságosan előre viszi. A lovas azt érzi, hogy nincs lehetősége a lónak helyes segítséget adni (a hátulsó lábakat elrőrefelé lovagolni), mert a ló túlságosan előrefelé törekszik. A probléma megoldása azért nem egyszerű és azért kíván kissé hosszabb munkát, mert egyszerre kell a ló súlypontját hátravenni és közben a nyakat nyújtva tartani, a ló testét és lelkét lazítani. A kettőt nehéz egyszerre megoldani, mert a nyak nyújtásával, az elengedtetés fokozásával a súlypont előrekerül, a súlypont hátravételével pedig a ló rövidíti nyakizmait, megfeszíti magát.

A megoldást a félfelvételek lassú mozgás közben, vagy álljban történő gyakorlása adja: be kell gyakorolni egyrészről a megfelelő lovassegítségeket, másrészről a ló megfelelő reakcióját. A helyes egyensúly és elengedettség birtokában már meg lehet kezdeni a hátulsó lábak szorgalmának növelését. A megfelelő ütemben csizma, vagy a kár apró pálcasegítséget kell adni. A segítségadás pillanata durva közelítéssel az, amikor az átlós elülső lábát felemeli a földről a ló.

A lovasok.hu utazást szerveza a Bécsi Spanyoliskola gálaműsorára október 29-én, szombaton! A kiutazás során szakmai előadást tartok a résztvevők számára, a másik előadó Borsó Dorottya lesz. A nap során délelőtt a gálaműsorra kerül sor, majd a délután idegenvezetéssel lehet körbejárni az iskolát. Az esemény részleteiről ide kattintva olvashatsz! Ide kattintva pedig jelentkezhetsz!

Többen kérték, hogy írjam meg, mi történt, mit tanultam a Bent Branderupnál töltött egy hét alatt. De, az nem úgy van kérem szépen! A kiképzés részletekbe menő elveiről beszélt, a ló különböző állapotaira jellemző lovasérzésekre mutatott rá, a lovas (!) igen összetett mozgásformáira tanított. Lehetetlen ezt összefoglalni - különösen most. Hónapokig tart a hallottak, a látottak megemésztése, feldolgozása, átélése, sajátommá tevése, majd közérthető formában történő megfogalmazása. Mindenesetre rajta leszek.

Nem tágítok a céltól, nemzeti lovaskultúránk magas színvonalának visszaállításától. Ennek az útja pedig az, hogy külföldi mesterekhez kell járni - tőlük kell eltanulni a szakma bázisát. Az így megszerzett ismeretek alapján kutatni kell a magyar szerzők szakírásaiban megfogalmazott gondolatokat. Ugyanis továbbra is azt gondolom, hogy igenis van sajátságos nemzeti lovaskultúránk, ami - egyebek mellett - lófajtáink miatt, a nyugat-európainál nagyobb lovaglási sebességre való törekvés miatt ha szerény mértékben is, de eltér attól a víziótól, amit a legnagyobb kortárs lovas mesterek megfogalmaznak, a gyakorlatban elénk tárnak. Éppen ezért kell a megszerzett ismereteket közzé adni, "megfürdetni" az igényes lovasok közösségében, majd a közösség tapasztalatait rögzíteni kell írásban, álló- és mozgóképen, hogy a következő lovasgenerációnak mindez, saját kultúránkként, rendelkezésére álljon.

Az elmúlt időszakban hárman mutatták be eredményesen a vezetőszáron történő munka tesztjét: Arnoldné Horváth Enikő, Komonyi Anita, Németh Szilvia. Teljesítmnyükhöz szívből gratulálok!

Közösségünk címmel rendelkező tagjainak aktualizált névsorát ide kattintva találjátok.

Dániában, Bent Branderupnál az a hír járja, hogy a legnagyobb spanyol lovasszakemberek shagya keresztezésen gondolkodnak saját lovaik vérfrissítésére!

Hmmm... Mégicsak igazam lesz? Az igényes lovasok közt divat lesz a shagya? Tenyésztők ébresztő! A fajta nem csak távlovaglásra való! Elődeink kiváló munkát végeztek, közeleg a szüret ideje! A shagya az igényes lovas lófajtája.

Azzal az ígérettel tértem haza, hogy küldök egy könyvet neki a fajtáról...

Az idő múlatása Bent Branderuppal

Bent Branderup lovardájának speciális hangulata van. Nem csak az itt művelt kultúrától, hanem a lovarda festményeitől. A legnagyobbról részletesen mesélt a mester, amit az alábbi videó után részletezek:

A festmény IV. Krisztián király fiát, Krisztián herceget ábrázolja lovaglótanára, lovas mestere, Dehn von Rothenfels előtt.

A herceg akadémista stílusban lovagol. Ezt egyrészről a levade feladat támasztja alá: a levade a ló összeszedettségének csúcsa, az akadémista stílusú lovaglás jelképe. Másrészről szintén az akadémista stílust támasztja alá a szárak laza helyzete. Az akadémista stílus évezredek óta a magasan képzett lovas lovaglási módja. Formálisan az különbözteti meg a campagne lovaglástól, hogy a három alapjármódon túlmenően az egyes jármódok iskolaváltozatait is lovagolja (iskolalépés, piaffe, passage, iskolavágta, redopp, terre a terre, carriere), tartalmilag pedig az, hogy lovát ülésével irányítja. A szárak csak a másodlagos szerepük van, az csak akkor kerül hatásba, ha ülésének segítségét szeretné megerősíteni a lovas. Ez nem jelenti azt, hogy az akadémista lovas ne használná a szárakat, de értelmezhetetlen számára a támaszkodás. Elsőre talán nehéz elfogadni, de a támaszkodás önmagában ellenállást, az együttműködés részleges hiányát, az iskolaegyensúly hiányát jelenti, hiszen erő csak akkor tud a "szárba kerülni", ha a ló legalább részben (a támaszkodás erőssége mértékének megfelelően) előrenyomja magát, azaz kívánatos egyensúlyi helyzetét feladja. Egyensúlyi helyzetben nem lehet erőt kifejteni, különben az egyensúlyi helyzet felborul, az erők párosával lépnek fel - ez a fizika alapvetése.

Az akadémista lovas csak üléssel irányítja lovát, ennek jelképe a lazán lógó, de adott esetben hatásba helyezhető szár. Ezt a meggondolást támaszja alá nemzeti hagyományunk, ami a ló szájával felveendő kapcsolatot akkor tartja optimálisnak, ha a támaszkodás erőssége a szár súlyával egyenlő.

A herceg a katonai elvárásoknak megfelelően csupán feszítőzablával lovagolja lovát. (Szeretném itt megjegyezni, hogy Josipovich Zsigmond a modern díjlovassport kialakítása során nehezményezte, hogy a legmagasabb feladatokban duplazablával lehet bemutatni a lovakat. Álláspontja szerint duplazablát (alátétzablát és feszítőzablát) csak a kiképzés kezdeti szakaszában lehet használni, a helyesen képzett lónál fölösleges a két zabla használata.)

A levade feladatban tökéletesen egymás mellett lévő hátulsó lábak jelzik, hogy a ló kiképzése befejeződött, a levade feladatot a lovas nem hajlítottan egyenes lóval, hanem egyenes egyenes lóval hajtja végre, ellenkező esetben a belső hátulsó láb kissé előrébb lenne.

A herceg lova teljes együttműködést mutatva, minden idegszálával, szemével, füleivel lovasára összpontosít.

Orrhátán világosan látszik a kapicán nyoma. A ló rendkvül együttműködő magatartásának alapját jelentő feltétlen bizalom teljesen ellentétes bárminemű durvasággal. A középkori kiképzőket gyakran azonosítják nyers kiképzési módszerekkel, de ez tévedés. Kizárt, hogy bizalmat, együttműködést durvasággal lehessen kikényszeríteni. A kapicán talán a ló "előéletének" nyoma (a durva előéletet sokan ismerjük napjainkban is), de annak mindenképpen, hogy a festő tárgyszerűen ábrázolta a szeme elé kerülő látványt.

A herceg nem a lova, nem is a festő, hanem mestere felé fordítja figyelmét, szinte azt kérdezve még a tekintetével is, hogy milyen a feladat végrehajtása.

A mester válasza homlokráncolva az, hogy khmmm, khmmm. :)

A mester fiatalabb, képzés alatt álló lovon ül: ő kapicánnal kombinált kantárt használ.

Lova, a fiatal ló, tekintetével és egyik (bal) fülével az idősebb lóra figyel, a másikkal viszont kiképzőjéte, a lovasmesterre.

"A lovaglásban a jóhoz közel áll a rossz..." kezdi Kókay Pál huszárezredes Hátúlról előre című írását. Csak a lókiképzés elméletének ismeretében és a részletek megfigyelésével lehet eldönteni, hogy az adott feladatvégrehajtás helyes, vagy sem. Ha pedig helytelen akkor azt is látni kell, hogy a problémát a ló melyik testrésze okozza. Ennek hiányában a kiképző nem tud megfelelő korrekciót alkalmazni, nem tudja a mozgás harmóniáját visszaállítani.

A szemet minehhez iskolázni kell, mert egyszerre sok mindent kell értékelni, minősíteni: látható-e valahol blokk a ló gerincoszlopában, hosszan a súlypont felé lép-e a ló, kellően könnyedek-e a vállak, a hátulsó láb csoszog, vagy a térd és a csánk meghajlításával a patákat határozottan magasra emeli-e mozgás közben a ló, a lábak, a vállak, a csípők jó irányban mozognak-e, a paták természetesen érnek-e a talajra, vagy valamelyik részük (pl. a pata hegye) ér le először a földre, stb., stb.

A lovaglásban a jóhoz közel áll a rossz. Ha valaki nem tud a látvány alapján különbséget tenni, akkor nem tudja kezének érzését kialakítani. A kéz iskolázásának az útja az, hogy kézen dolgozva az adott látványt össze kell hasonlítani az érzéssel. A kéznek éreznie kell a gerincoszlop, a váll, de a hátulsó lábak minden egyes ízületének problémáját. Mindezt nem lehet begyakorolni, ha a lovas nem veszi észre a ló mozgásának hibáját. Ha tehát a szem nincs kiiskolázva, akkor a kéz sem lehet és a lovas nem juthat helyes lovasérzéshez.

A fenti képen Moys Elemér huszár ezredes látható.

A lovas derekának minden jármódban követnie kell a ló hátának mozgását. Csípői így fel és le, előre és hátra mozognak. Azonban a hát mozgásának "túlságos" követése ugynúgy hiba, mint a derék merevsége. Az előbbi akadályozza, az utóbbi zavarja a hát mozgását.

A lendületet, azaz a ló hátának nagyobb fokú lengését az üléssel lehet fokozni. Természetesen, ha a ló nem reagál az ülés segítségére, akkor másodlagos segítséggel kell beavatkozni.

A felsőtestnek viszont függetlennek kell lennie a csípő mozgásától. A felsőtest az egyensúlyozásra, a ló és lovas súlypontjának befolyásolására való, mind előre és hátra, mind oldalirányban. Hiba tehát, ha a felsőtest a csípő mozgását követi.

Meg kell jegyezni, hogy felvétel alkalmazása során a lovas kétfajta mozgást végezhet. Ha csak a felsőtestét veszi hátrább (ez lehet akár nagyon csekény mértékű, például a lovas fejének felemelése), akkor az a közös súlypont hátravételét fogja eredményezni. A másik lehetőség, hogy a súlypont hátravételével egyidejűleg a lovas hátrabillenti csípőjét is. Ez a ló csípőjének lesüllyesztését eredményezi. Ez utóbbit csak a kiképzés előrehaladottabb fokán lehet alkalmazni, mert a fiatal ló hátát túlterheli, megmerevíti, ellenállásra készteti.

A felállás egyszerű: Bent Branderupnak folyamatosan két gyakornoka van. Ők heti három edzést kapnak (kedd, szerda, csütörtök). Mindemellett két lovast is fogad egyhetes együttlétre, velül minden nap dolgozik.

Ezen a héten a társam Frida Källgren, Svédországból. Spanyol lóval érkezett (fenti kép), aminek az az érdekessége, hogy féltestvére Branderup egyik ünnepelt lovának Swannak (lenti kép). A két ló feltünően hasonlít egymásra, így munkájuk során látszik, hogy honnan, hová juthat precíz képzéssel egy ló.

Az a bizonyos forma, amit természetesnek és szépnek látunk, az egyenességből következik, abból, hogy jó irányban halad végig a ló testén a hátulsó lábakban ébredő erő. Ha ez az erő nem jó irányban halad, azaz a ló ferde, akkor a ló olyanná válik, mint a hátsókerék meghajtású autó a jégen: kifarol jobbra, kifarol balra, de szinte irányíthatatlanul halad előre, ha egyáltalán halad.

A jó irányban végighaladó erőt a kéz érzi. Ezt az érzést kell a kézen történő munkában megfigyelni és megtanulni. A megfigyelés azért az elsődleges, mert az egyenes ló esetén a jó irányban (a súlypont felé) lépő hátulsó lábak többletterhet vesznek fel, ami a vállak megkönnyülését, egyben az elülső lábak könnyen látható, déceg járását eredményezik. Ezt a látványt kell összehasonlítani a kéz érzésével. Lóra ülve ugyanezt az érzést kell keresni. Ha megvan, akkor a ló egyenes, járása délceg, felfényesedett.

Ha viszont a ló nem egyenes, akkor nem csak laposabb a járása, hanem a bizonytalan váll és csípővezetés miatt szélesen jár. A széles járás pedig túlterhelheti lábait, a lábak sérülést szenvedhetnek, hiszen annak nem minden ízülete (pl. csánk, lábtő, stb.) hajlékony oldalirányban és a nem teljesen jó irányból érkező erő többszörösen hathat.

(Brandeupnak a széles járásra vonatkozó megállapítása egybeesik Josipovich gondolatával, aki azt álltja, hogy az egyenes ló egymás melleti lábai közel járnak egymáshoz. Ezt a magam részéről a jó és rossz síelő stílusához tudom hasonlítani. A rossz, bizonytalan egyensúlyú síelő szinte terpeszben síel, bizonytalanságát ezzel kompenzálja. A jó síelő viszont - magabiztos egyensúlya okán - összezárt bokával képes lesiklani.)

Tegnap minden összeomlott bennem, amit a német precizitásról gondoltam. Zitával egy éjszakát töltöttem egy Berlin melletti kistelepülésen - ő egy istállóban, én egy hotelben. A történethez tudni kell, hogy szombat délután három órára kellett Rostokba a komphoz érnem és azért, hogy el ne késsem az indulást, de ne is kelljen félnapos rátartással azt "becéloznom" (autópályadugó, stb.), kétnapos utazást választottam, berlini éjszakázással. Berlinig kb. 900 km az út, amit az nehezít, hogy Prágán át kell verekednie magát az utasnak, na meg hát az, hogy Prága és Drezda között nincs autópálya.

Szóval tegnap Berlin mellől indultam és talán azért mert itt is mindenhol útfelújítás van, a navigáció olyan mellékutakon vezetett fel a Berlin-Rostock autópályára, hogy nem hittem a szememnek: nem hittem el, hogy Németországban ilyen utak léteznek. Nálunk Taktaharkány és Zalalövő között jobb van. Volt olyan szakasz, hogy annyira le kellett lassítanom, hogy egy kerékpárost gond volt megelőzni. Na, gondoltam, Zitácska hátul a futóban úgy rongylábazik, mint Komár Laci a Táncoló fekete lakkcipőkben.

Figyelem: retrósokk következik, a felvétel a közhangulat megzavarására alkalmas képsorokat tartalmaz, az arany színű szmokingra, ezüst reverrel külön felhívom a figyelmet,de közben Zitára gondoljatok!)  :)