"Lovagold a hátulsó lábát a súlypont felé és adj egy felvételt, hogy az meghajlítsa a ló csípőjét - mondta Xenophon 2500 évvel ezelőtt. Aki ezt megérti az érti azt is, hogy azóta közreadott lovas szakirodalom minden mondata ezt az egyet magyarázza." - idézte Bent Brandeuppot Bóta András.
A képen Bóta András és Kadocsa. Bazsó Géza fotója.
A nyári lovasakadémia előadásai a július 20-ával kezdődő héten megismétlésre kerülnek. A részleteket ide kattintva találod!
"A felvétel, az iskolafelvétel eredménye az iskolaállj (másnéven a féllevade) és a levade. A levade az összeszedettség csúcsa, az akadémista stílusú lovaglás jelképe."
Tegnap megtapasztalhattuk, hogy Szirtes Bence a lókiképzés mestere!
A képen Szirtes Bence és Zénó. Bazsó Géza fotója.
A nyári lovasakadémia előadásai a július 20-ával kezdődő héten megismétlésre kerülnek. A részleteket ide kattintva találod!
Azt hallom, többen csak legyintenek, megmosolyognak, hogy miért beszélek annyit az örkénytábori lovasokról, XX. századi elődeinkről. Hogy az már a múlté, egyébként is minek foglalkozni annyit az elavult dolgokkal, a lovaglás azóta sokat fejlődött, szakmailag már "teljesen máshol jár".
Hát ez nincs így! Napjaink hazai lovasai a nyomába sem érnek annak a szaktudásnak, ami száz évvel ezelőtt jellemezte a hazai lovaséletet. Az pedig, hogy a lovaglás bármit is fejlődött volna az elmúlt évszázadban, az egyszerűen nem igaz. Sok mindenben más lett, az persze vitathatatlan, bár az nem egyértelmű, hogy a változás javára vált-e a lovaskultúrának, vagy sem.
Minden esetre elődeink tudásának ismerete nélkül még csak álmodozni sem lehet arról, hogy olyan eredményes legyen a magyar lovassport, mint a XX. század első felében!
Csak, hogy el ne felejtsétek, kedden, azaz szentiván éjjel, amikor legrövidebb a éjszaka piaffe show lesz Kajászó-Szentpéterpuszta Lovardában. Részleteket ide kattintva találod!
"Az iskolajármódok használata nem valami csodabogárságot jelent. A helyesen összeszedett ló magától ajánlja fel. Az iskolajármódok alkalmazása nélkül azonban a lovasnak sohasem lesz az az érzése, hogy lova végletesen manőverezhetővé (vezethetővé) válna."
A képen Gőblyös István és Zita. Bazsó Géza fotója.
A nyári lovasakadémia előadásai a július 20-ával kezdődő héten megismétlésre kerülnek. A részleteket ide kattintva találod!
"A ló talán a leginkább környezetéhez alkalmazkodni képes élőlény. Évezredekkel ezelőtt ezért is volt sikeres a háziasítása. Tartási körülményei, a velük való bánásmód és az emberi elvárások igen távol esnek a számára természetesnek tekinthető helyzetektől. A ló, mint házi állat, mint társ ennek ellenére mégis igyekszik gazdájának megfelelni. Azonban, vagy inkább éppen ezért a lovak viselkedésének, kommunikációjának megértése nélkül nem lehet egy bizonyos szintnél közelebb kerülni hozzájuk." Tóth Bettina
A képen Tóth Bettina és Zazie. Bazsó Géza fotója.
A nyári lovasakadémia előadásai a július 20-ával kezdődő héten megismétlésre kerülnek. A részleteket ide kattintva találod!
"Életemben először láttam a teljes folyamatát annak, ahogy egy Ló csatlakozik az Emberhez. Amikor hosszas vacilálás után dönt, majd elindul....igazán varázslatos, megkapó, gyönyörű pillanat." Kovács Anna
A képen Lezsák Levente és Zazie. Bazsó Géza fotója.
Tegnap Cseppentőéknél jártam Ópusztaszeren. Regő másfajta kunkötést mutatott, mint amit ismertem. Amit én annak idején Nagy Lajos barátomtól tanultam talán egyszerűbb (ide kattintva láthatod), ez viszont függőleges oszlophoz is használható, mert a csomót a kötés közben még ide-oda lehet húzni. Ha valaki másképp köti a kunkötést, kérem küldje el nekem.
Az biztos, hogy lovat csak kunkötéssel szabad kikötni!
A cikket Sárközi Győző rajzával egészítem ki.
A Nyeregszemlére Jászszentlászlóról lábon érkezem. Eördögh András csapatával teszem meg az utat, úgy, hogy András, rendkívül megtisztelő módon, saját lovát, Csibit, a kunfakót ajánoltta fel útitársul. Ma kipróbáltam, mondhatom kiváló. Mostantól: Je suis Kunfakó
Berkenye: Lezsák Levente lova
Tegnap, a Lókiképzés egyszerűen videósorozat második része kapcsán az alábbi üzenetet kaptam lovasbarátomtól, Egyed Annától:
Kedves István!
Hadd ne értsek veled egyet! Az együttműködési "szándék" azt jelenti, hogy a lovat érdekli amit kérsz, és meg AKARJA csinálni. Az, hogy enged a nyomásnak ettől nagyon messze van, nem lehet egy napon említeni. Hogy enged, ez nyilván jelenti az átengedőséget, és azt, hogy a ló kész együttműködni, de egyáltalán nem feltétlen áll egyáltalán köszönő viszonyban a "szándékkal". Ahhoz ennél (de ez is kell!!!) sokkal több kell!. A másik, hogy a te lovad is csal. Amikor az elejét akarod elmozgatni, igaziból csak a hátuljával tekereg. Ettől persze elfordul a feje, de nem az eleje. Erre érdemes figyelni, ha valaki az "elejével játszik hajtós játékot". Vagy nevezzük aminek akarjuk, a lényeg ugyan az.
Anna
A videósorozat első és második részét ide és ide kattintva találod!
Az üzenet "kapóra jött", mert napok óta azon törtem a fejem, hogyan, milyen formában tudnék a videósorozathoz kapcsolódó néhány gondolatot megosztani az azokat nézőkkel.
Kedves Anna!
Mindenek előtt szeretném megköszönni figyelmed, azt, hogy egyáltalán foglalkozol a videón látottakkal és vetted a fáradságot, hogy a benned felmerülő gondolatokat megoszd velem és mindennyiunkkal!
Az általad felvetetteket egyrészről kénytelen vagyok elfogadni, hiszen a kortárs lókiképzésnek megkerülhetetlen szakértője vagy, az együtműködési készség kialakítása területén megkockáztatom, hogy az első számú. Másrészről értem is, hiszen én is látom a felvétel tökéletlenségét.
Azonban a sorozat céljai miatt bizonyos formai és tartalmi engedményekre kényszerülök:
Meggyőződésem, hogy kellő elhatározottsággal, kitartással, a ló iránti szeretettel bárki(!), bármilyen(!) lóval képes a lókiképzés legmagasabb fokáig eljutni. A sorozattal ehhez szeretnék segítséget adni az igényes szabadidőlovasoknak.
A formátum ezért rendkívül tömör, egy-egy részben egy gondolat kerül kifejtésre 100-150 másodpercben, szöveggel és mozgóképpel. A tömröség a könnyű érthetőséget célozza, ezért az egyes megfogalmazások óhatatlanul elvesztik árnyaltságukat, a gondolatok precíz, mindenre kiterjedő megfogalmazása, kifejtésése nem ennek a videósorozatnak a feladata.
Szintén (tudatosan) szeretném felvállalni a tökéletlenséget, közzétenni a nem tökéletes feladatmegoldásokat, jelezve ezzel azt, hogy minden lovasnak, minden lókiképzőnek napról-napra ugyan azok a problémái, ugyan azokkal a nehézségekkel néz szembe és küzd. Ne érezze a videó nézője azt, hogy ő "csak egy szerény lovas", aki a "nagy mester" útmutatásait követi, hiszen mindannyiukkal, napi gondjaikkal, útkeresésükkel szeretnék közösséget, szolidaritást vállalni. A tökéletlenség felvállalásával a saját tökéletlenségemet, tudásom és tapasztalataim korlátait, a többi lókiképzővel való igaz lovasbaráti közösséget vállalom fel.
Mindezzel együtt a videósorozat egy bizonyos kánon lefektetését is szolgálja. Ehhez kérek Tőled is megértést, segítséget, türelmet. Ha valami elfogadhatatlan kérlek jelezd, mint ahogyan másokat is kérek erre. Javítani fogom.
István :)
Az együttműködési szándék kialakítása a nyomásra való engedtetéssel történik. A nyomás bármilyen irányból érheti a lovat: oldalról, hosszirányból, vagy akár felűről is.
Egy pénteki napon. Azon a pénteken, amikor a kis Zajzon először versenyzett. Mindez a Nemzeti Lovardában történt, kora reggel. Gömbi (Gömbös Endre, a képen), a Budapesti Lovas Klub ifi lovasainak edzője, még a büfében kávézgatott és az egyik lovasát kiküldte Zajzihoz, hogy kezdheti a melegítést, kezdhet ügetni. Nemsokára lihegve jött vissza a küldönc a válasszal, hogy "Korai lenne az még!"
Na, ekkor tört el a világ tengelye! :)
A napokban, nagyon hosszú idő után ismét találkoztam Rónai Tónival (a képen). És, ahogyan ilyenkor lenni szokott elkezdődött az adomázgatás, a régi történetek felelevenítése, a lovak és lovasok felemlítése - egyebek mellett a BLK klasszikus ificsapatának történetei. (Tóni szerint ez a Zupán Péter, Somi Zoltán, Rónai Antal, Diószeghy Gyula volt. Én persze más csapatok névsorát is tudnám sorolni, például a Kovács Zoltán, Csurcsia Imre, Filep Endre, Németh István csapatot, de egyebeket is.)
A történetek között juttatta Tóni eszembe Zupi (Zupán Péter) klasszikus szövegét, amikor egy lovassal beszélgetett:
- Mióta lovagolsz? - kérdezte Zupi.
- Úgy húsz éve. - volt a válasz.
- Tizet nyugodtan letagadhatsz! - állapította meg Zupi.
(Ha van lovas történetetek, adomátok, küldjétek meg, közzéteszem!)
Update!!!
Zupi utóbb jelezte, hogy a szöveget ő csak átvette Bálint Lacitól!
Ha lovunk nem úgy, vagy nem azt teszi, amit szeretnénk, akkor el kell dönteni, hogy együttműködési szándékával, vagy együttműködési képességével van probléma.
Zerinváry Szilárd barátom kedvet adott a kantár nélküli lovagláshoz: Mráz Edina fényképei!
Kantárral meg így néz ki!
Számomra kétségtelen, hogy egy emberöltő múlva Bóta Andrást a legnagyobb magyar lókiképzők között fogják emlegetni. Lovasemberi hozzáállása, képzettsége, tapasztalata már most is kiemelkedő a hazai lókiképzők között. A Szentivánéji piaff show-n mindenki mindezt megtapasztalhatja. Munkája Kadocsával nem csak a meghirdetett piaffe-ra fog korlátozódni és biztosíték arra, hogy az eseményen a lovaskultúra igen magas színvonalon lesz jelen.
Ajánlott bejegyzés: A jó lovarda (Kattints az olvasáshoz!)
Kadocsával két éve kezdett intenzíven dolgozni. Kézen és futószáron idén eredményesen teljesítette a vonatkozó tesztet, számot adott arról, hogy lovával a legmagasabb feladatok elérésére is képes. Emellett szűkebb pátriájában edzéseket, előadásokat tart, ápolja a magyar lovaskultúra hagyománait, az akadémista stílusú lovaglást.
A június 23-i szentivánéji piaffe show részleteit ide kattintva olvashatod. De ne feledkezzetek meg a nyári lovasakadémiáról sem, ami ide és ide kattintva olvasható!
A felső képen Bóta András és Kadocsa levade feladatban, kézen. A levade az összeszedettség csúcsa, az akadémista stílusú lovaglás jelképe. A fotón tökéletesen látszik a kiképző segítségadásának egyszerűsége (szárak, pálca), a ló végletes együttműködése (a tarkó és a hátulsó lábak hajlítottsága és az ületettség). Lent Kadocsa iskolaállj feladatot mutat futószáron.
A jó lovardához négy dolog szükésges:
Nálunk mindezt megtalálod. Ja és baráti közösséget, rendszeres programokat, nyílt szakmai napokat, bemutatókat, szóval segítséget a fejlődéshez. A budaörsi Tescótól 10 percre. Dr. Gőblyös István 06303831375
Zerinváry Szilárdot a IV. Béla király, Adriáig vezető útjának (Trogir) emléket állító 2012-es, Solymosi Bertolddal közös túrája kapcsán ismertem meg személyesen. Vonatkozó blogbejegyzésemet ide kattintva olvashatod. Persze nem ez volt az első hosszabb útja. 2011-ben lóháton vitte a Nyeregszemle meghívóját székelyföldre. A Csíksomlyóig tartó, 600 km-es utat Szili kantár (!) nélkül tette meg, ami a kantár nélkül lovaglás magyar csúcsát jelenti ismereteim szerint.
A június 23-i szentivánéji piaffe show részleteit ide kattintva olvashatod. De ne feledkezzetek meg a nyári lovasakadémiáról sem, ami ide és ide kattintva olvasható!
Mítosz nevű lovát, amivel a piaffe show-n résztvesz lovagi hétpróba győzteseként nyerte a Visegrádi Palotajátékon! Szili a fenti képen iskolaállj feladatot mutat Mítosszal, alul terre a terre jármódot!
Mindenki tudja rólam, hogy nagy csodálója vagyok Kardos György lovának Aiso piaffe-jának. Azt gondolom, hogy a versenysportban régen volt Magyaroroszágon hozzá fogható. Azt is le kell szögezni, hogy nehéz piaffe-okat összehasonlítani. Mégis azt kell állítanom, hogy Mítosz piaffe-ja minőségben bátran Aiso piaffja mellé állítható! Erről mindenki személyesen meggyőződhet június 23-án a Szentivánéji piaffe show-n.
A szentivánéji piaffe show (részletek ide kattintva érhetők el) egyik lovasa Hárskúti Manó lesz, Boldizsár nevű lovával. Kettejük munkája kiválóan példázza a kunfakó lovakban rejlő lehetőségeket: együttműködőkészségét, ügyességét, intelligenciáját. Boldizsár nem csak iskolalépésre, nem csak piaffe-ra (mint az ügetés iskolajármódjára), hanem iskolavágtára és redoppra (mint a vágta iskolajármódjaira) is képes.
Ráadásul könnyed stílusban, mint amit az alábbi videó áttételesen példáz. A videón Manó fejti ki hivataos álláspontját az akadémista stílusú lovaglásról. A felvétel során redoppot, iskolaállj és levade feladatot mutat be a Kajászó-Szentpéterpuszta Lovarda klubhelyiségében állomásozó (hinta)lovammal. :) A mogyorófavessző szakszerű használatára külön felhívom mindenki figyelmét.
Piaffe-ozni minden ló tud, különös adottság, vagy tehetség nem kell hozzá. Persze mozgáskultúrája kialakításához, erejének, ügyességének kifejlesztéséhez a vonatkozó (egyébként nem túl bonyolult) kiképzői ismeretek, szorgalom és kitartás szükségesek.
Résztvevők: Bóta András - Kadocsa, Gőblyös István - Zita, Hárskúti Manó - Boldizsár, Pénzes Gábor - Fáma, Pénzes Levente - Róbert, Szirtes Bence - Zénó, Zerinváry Szilárd - Mítosz.
Program:
22:00 Piaffozni minden ló tud (Elméleti előadás: Gőblyös István)
22:30 Lovasok és lovak bemutatása (5-6 perces egyéni zenés bemutatók)
23:30 Piaffe show az összes lovas egyidejű részvételével: A bemutató során az összes lovas egyszerre dolgozik a lovardában, végül, a show csúcspontjaként, az összes ló, "összeállva", osztályban fog piaffe-ozni az egyik hosszúfalon.
24:00 Éjféli egyórás baráti együttlét
Helyszín: Kajászó-Szentpéterpuszta Lovarda
Időpont: 2015. június 23., kapunyitás: 21:30
Belépő: 3.000 Ft
Előző, a pilárról szóló bejegyzésem kapcsán (ide kattintva olvasható) néhányan arra célozgattak, mintha a pilár a lókiképzés erőszakos eszköze lenne. Ettől mi sem áll távolabb. A pilár nem erőszakoskodásra való! Használata során, optimális esetben a kikötőszárak nem feszülhetnek meg, mint ahogyan azt Nuno Oliviera fenti képe mutatja.
A pilár a fiatal, a kiképzés kezdetén lévő ló esetében a követő magatartás kialakítását szolgálja, a lókiképző ménesvezéri helyzetének kialakítását segíti. A ménesvezéri helyzet kialakítása a ló nyomásra való engedtetésével történik. Ennek során a ló óhatatlanul "bepróbálkozik", a kiképző nyomására ellennyomással reagál, a vezéri helyzetet ő maga is megpróbálja elfoglalni. A ménesvezéri helyzet kialakítása évszázadok óta kézen, a földi munka során történik, így a ló ellennyomása egy erőteljesebb, nagyobb tömegű lónál akár veszélyes is lehet (rugás a hátulsó lábbal, csapás az elülső lábbal, harapás, stb.) Ezért az ilyen lovakat, a kiképző biztonsága érdekében vagy kétoldalról egy-egy szárral segítők vezették, vagy pilárok közé állították. Gyakori a kétfajta lehetőség kombinálása: a pilárokhoz nem fixen kerül kikötésre a ló, hanem a pilár karikánin a segítők csak átvezetik a szárakat, azok végét pedig fogják, hogy bármikor engedhessenek, vagy kitartsanak.
Nyári lovasakadémia: Ha valamit nem értesz a lovaglás kapcsán... A komoly dolgokról egyszerűen, közérthetően lesz szó, hogy akár te is megcsinálhasd. A részleteket ide kattintva találod.
A pilárok közötti kezdeti munka csupán abból áll, hogy a ló csípőjét és vállát álló helyben oldalra, mindkét irányban felváltva kitérítik, mindaddig, míg a lóban az együttműködési szándék ki nem alakul. A lótól csak oldalirányú mozgást várnak, a hosszirányú mozgást hátra felé a hátul álló kiképző akadályozza, az előrefelé történő mozgást a ló előtt, azzal szemben álló segítő. A segítő a kapicán középső karikájába csatolja a kezében lévő szárat és annak oldal irányú mozgatásával, hullámoztatásával tudja a ló előrehaladását megakadályozni.
A pilárok közötti munka nagy szakértelmet kíván. Még egyszer hangsúlyozni kell, hogy a pilárok közötti munka talán legfontosabb célja a ló együttműködésének kialakítása. Az együttműködés ló és lovas között csak kölcsönös megbecsülés és szeretet alapján lehetséges, amivel az erőszakosság szöges ellentétben áll. Ezért kell itt is idézni a régi lovasmesterek mondását: Az erőszakoskodás ott kezdődik, ahol a szaktudás véget ér.
Maga a pilárok közötti lókiképzés és annak célja mindig is rejtély volt számomra. Első nekifutásra a legnagyobb ellentmondásnak tűnik az oszlopokhoz "kötni" a lovat a kiképzés szándékával. Mindemellett a pilárokhoz a legmagasabb feladatok kiképzését társítottam.
De mindez nem így van. Bent Branderuptól tudom, hogy a pilárt a fiatal lovak képzése során használták. A fiatal, de fizikálisan és karakterében erős lovat az oszlopokhoz lekötve, csípőjét és vállát jobbra és balra addig "nyomkodták", míg a lóban ki nem alakult a kiképzője iránti követő magatartás, a végletes együttműködési szándék. Mindehhez persze nem feltétlenül szükséges a pilár, de biztonságosabb.
A pilárok közti munka másik fontos területe a magas minőségű lovasképzés (!) volt. A végletesen kiképzett, pilárok közt mindhárom jármódban (iskolalépés, piaffe, redopp) mozogni képes lovon tanították a lovasoknak az egyes jármódokhoz és a különböző feladatokhoz (vállat be, farat be) kapcsolódó érzések "megtalálását", a segítségadás módjának végtelenü precíz begyakorlását.
A jobb kezeket nézzétek! Nem érdekes?
