Lovagold mélyre a lovad, mert így éred el, hogy úgymond hátból mozogjon, ellenkező esetben átejtett háttal jár - tartja a közhit, pedig a kérdés nem is ennyire egyszerű, sőt a hátból járásnak nem is csak az átejtett háttal való mozgás az ellentettje, hanem a combból járás is.
A hátból járás, a lókiképzés egyik kulcskérdése, ám megítélése, helyesnek, vagy helytelennek való minősítése sokszor nem egyszerű sem a ló hátán ülve, sem külső megfigyelőként. Járás közben a ló gerincoszlopának mozgása ugyanis igen összetett és a hátból járás minősítése során tulajdonképpen arra kell választ adni, hogy a ló hátának mozgása azt a bizonyos összetett mozgást természetesen hajtja-e végre, vagy sem. Mindez azért fontos, mert ha a ló a gerincét természetesen mozgatja, akkor a hátulsó lábakban képződő erő végig tud haladni a ló testén és el tud jutni a nyakon keresztül egészen a zabláig, ellenkező esetben nem. Már pedig csak akkor beszélhetünk helyes támaszkodásról, száronlétről, elengedettségről, lendületről, stb, stb, ha a tolóerő akadálytalanul végighalad a ló testén. Tehát a hátból járás kérdése, illetve annak minősítése megkerülhetetlen a lókiképzés során.
A gerincoszlop összetett mozgása
A gerinc összetett mozgása mindhárom dimenzióra kiterjed: periodikusan felemelkedik, illetve lesüllyed, jobbra, illetve balra mozdul, valamint oldalirányban el is csavarodik. Ennek megfelelően a lovas ülése is igen összetett mozgást végez. Lépésben például a jobb hátulsó láb mozgását úgy érzi a lovas, hogy jobb ülőcsontja a legmagasabban és a leghátrább abban a pillanatban van, amikor a ló patája elhagyja a talajt. A láb előrelendülése során a jobboldali ülőcsontja fokozatosan lesüllyed és kissé előre felé mozdul. A legmélyebbre és legelőrébb akkor kerül, amikor a ló ismét a földre teszi a lábát. Ekkor az ülőcsont emelkedni kezd és megindul hátrafelé. Minél nagyobb a gerinc mozgása, annál nagyobb a ló lendülete. Minél nagyobb a gerinc mozgása, a ló annál kényelmesebb. A gerincoszlop periodikus mozgását az izmok periodikus mozgása keltik, azok hol hatásba kerülnek, hol elernyednek. Ennek megfelelően a hátból járásnak kétfajta ellentéte van.
Az átejtett hát
A ló és lovas súlyának hátulsó lábakra való terhelése két módon történhet. A hátulsó lábaknak, mint alátámasztásnak a súlypont felé léptetésével, valamint magának a súlypontnak a hátramozdításával. Ez a második - egyebek mellett - a ló nyakának fel és hátraigazítását jelenti. A feligazítás során a hátizmok rövidülnek, azaz fokozott terhelés alá kerülnek és a ló edzettsége mértékének megfelelően előbb-utóbb elfáradnak. A terhelés előtt és után az izmokat nyújtani kell, ez a mélyrelovaglás. Ha a lovas az izmokat túlterheli, akkor azok kivonják magukat a munkavégzés alól - megszűnik a ló hátának természetes mozgása, mivel az izmok periodikus megfeszítésére az izomfáradság miatt képtelen a ló. Ezt a helyzetet nevezzük átejtett háttal való mozgásnak. Az átejtett hát tehát nem egy formához kapcsolódik, hanem izomtevékenységhez, ahhoz, amikor a ló izmainak túlterhelése miatt nem tudja azoka kellően megfeszíteni. Mindebből az is következik, hogy nem kell tartózkodni a fiatal lovak feligazításától, csupán tudni kell annak mértékét. De az is következik, hogy a külső szemlélő a nyak, vagy a fej tartásából nem tud következtetni a hátból járás, vagy az átejtett háttal való mozgásra, a forma semmit sem árul el az izmok edzettségéről, terhelhetőségéről.
A combból járás
A ló hátizmainak természetes, periodikus megfeszítése és elernyesztésének persze nem csak az az ellentettje, hogy a ló elfáradt izmait nem tudja megfeszíteni, hanem az is, ha valamilyen okból azokat állandóan feszesen tartja. Ez a combból járás. A combból járó ló gerince tehát merev, az nem képez összeköttetést a ló eleje és hátulja között. Ilyenkor a ló mozgása feszes, lépése hangos és kemény. Ilyenkor a paták földreérésekor a ló minden egyes lépésével, illetve ugrásával ütést mér saját testére, az ízületei a kívánatosnál hamarabb elkopnak, fájdalmassá válnak. A combból járó ló idő előtt törnkremegy. Ha valaki meg akarja tapasztani, hogy milyen a combból járó ló érzése, ízületei milyen fájdalmasak, az megfelelő cipő nélkül fusson betonon. Másnap érezni fogja saját testének érzékenységét!
Ezen túlmenően, az a lovas, aki nem tud különbséget tenni a hátból járás és a combból járás között, az szaktudásának hiányát saját testének korai tönkremenetelével is meg fogja fizetni! A hátból járó ló gyakorlatilag nem kíván fizikai erőfeszítést lovasától, a munka a lovas számára nem megterhelő. Ezért van az, hogy minőségi lovaglást is lehet akár 70, 80 éves korban végezni. A combból járó ló merev háta viszont szó szerint tönkre teszi, szétveri a lovas testét is. A combból járó lovon ülő lovas rendszeresen panaszkodik hátfájdalmakra, lovaskarrierje a legjobb esetben is csak 50, 60 éves koráig tart.
A combból járó lóval dolgozó lovas rendszeresen panaszkodik a kemény talajra is. Megfigyeléséből annyi igaz, hogy lova valóban hangosan döngő léptekkel halad, de az nem a talaj keménységéből, hanem a ló merevségéből, a lovas szaktudásának és a kellő lovasérzésének hiányából fakad. Hányszor látni, hogy a döngől léptű ló mellett, ugyan azon a talajon a hátból járó ló hangtalanul, puhán, rugalmasan, szinte macskaléptekkel jár.
A hátból járást nem csak az ülésével, hanem a szárakon is érzi a lovas. A könnyű és rugalmas támaszkodás a hátulsó lábakból eredő erő zablához való eljutását, a hátnak a mozgásba való bevonását, végső soron annak természetes mozgását jelzi.
A hátból járó ló minden lépésénél, illetve vágtaugrásánál gerincével hullámzó mozgást végez. A hátból járás nem csak érezhető, de precíz megfigyelő számára végső soron látható is.
De a hátból járás hallható is! A zabla rágása, a vágtában való egyenletes, mély lélegzés is a hátból járás jele a régi mesterek szerint!
Na - gondolom - a cím láttán mindenki abbahagyja a cikk olvasását. Pedig az asszertív kommunikáció a lókiképzés szempontjából kiemelkedően fontos és nem is olyan bonyolult, mint azt első ránézésre gondolhatnánk.
