New Yorkban lójogi karta született. Állatvédők meg akarják szüntetni a Centrál Parkban működő fogatokat. Csakhogy az "iparág" szószólói eredményesen hangoztatták, hogy a turizmusnak szüksége van a hintóztatásra.

New York város önkormányzata meghozta vonatkozó döntését. A lovak számára egyebek mellett meghatározott boxméretet, évi 5 hét szabadságot határoztak meg. A lójóléti regulák mellett az önkormányzat azt is kikötötte, hogy a fogatokon vészfékeknek és trágyafelfogó alkalmatosságnak is kell lenni. Érdekesség, hogy a hintózás tarifái bő húszévi változatlanság után emelkedni fognak: 34 dollárról 50-re - 9 ezer forintra - drágul fél óra fogatozás.

Forrás:http://www.hir24.hu/bulvar/50299/a-lovaknak-szabadsag-jar-ugye.html

Február 9-én Svájcban ült össze a FEI szakértői testülete, hogy álláspontot alakítson ki az úgynevezett rollkur idomítási módszer kapcsán. A módszer másik, új megnevezése, ami talán még nem olyan közismert: hiperinflexió. Lényege, a ló nyakának rendkívül erős hajlítása (a ló orrluka szinte a szügyét éri). Sokan egyszerűen állatkínzásnak minősítik a hiperinflexiót és teljes mértékben tagadják használatának megengedhetőségét.

Ám senki ne gondolja, hogy a hiperinflexió újdonság lenne a lókiképzésben. Elegendő kisétálni a pesti Dunapartra és felnézni a várra Savoyai Jenő lovasszobrára. Ha valami hiperinflexió, az az. A szoborra nyilván úgy kell tekinteni, mint a kor lovasideáljára.

A hiperinflexió elvetésével teljes mértékben egyet értek. Sőt azt állítom, hogy már a homlokvonal függőleges mögé történő hajlítása sem fogadható el optimális helyzetnek. A vonal mögötti ló hátulsó lábainak tolóereje kérdéses lehet, illetve sokszor a túlhajlítás során a ló az „elejére esik”. A túlhajlításban a ló nem érzi jól magát, abból szabadulni szeretne. Versenyen már a vonal mögötti pozíció is egyértelműen elfogadhatatlan.

De! A lovaglásban és a lovak kiképzésben mégis az a szép, hogy nincsenek általános, minden helyzetre érvényes szabályok. Legyen elegendő itt azt a lovastörténetet idézni, amikor is egy edzőtábor alkalmával Artur Kottas-Heldenberget kérdezték a magyar lovasok a hiperinflexióról, a lovak mélyre hajlításáról. A bécsi Spanyol Lovasiskola egykori oberberreitere a korrekt választ adta: Az egyik lovat így kell lovagolni, a másikat úgy!

Én is hírt adok róla, mert mindannyiunk számára fontos:

„Kezdetét vette a Nyitott Lovardák programsorozat: az ország 50 lovardájában több mint 100 alkalommal biztosítanak ingyenes lovaglási lehetőség a nyári szünet kezdetéig.

A program lényege, hogy a résztvevő lovardák előre meghirdetett időpontokban, előzetes bejelentkezés után, ingyenes lovaglási lehetőséget biztosítanak, illetve adottságaiknak megfelelően egyéb lovas és szabadidős programokat szerveznek az odalátogatók számára. A létesítményekben nem csupán lóra vagy kocsira ültetik a vendégeket, hanem bemutatják az istállókat, lovakat, ismertetik a biztonságos lovaglás szabályait is.

A program célja, hogy a lehető legtöbben megismerjék a lovat, a lovaglás szépségeit, ezáltal növekedjen a hazai lovasok száma, divatosabbá váljanak a lovassportok, de legalább is javuljon azok általános megítélése. A részvétel előzetes regisztrációhoz kötött annak érdekében, hogy a lovardák megfelelően felkészülhessenek a várható látogatói létszámra.

A program annál sikeresebb, minél többen ülnek lóra vagy kocsira. A szervezők bátorítanak tehát mindenkit, hogy válasszon egy vagy akár több neki megfelelő helyszínt, jelentkezzen be a nyílt napokra és vegye igénybe a létesítmények szolgáltatásait.”

Minél nagyobb a népszerűsége a lovaglásnak, a lovak szeretetének, annál inkább lesz életképes a szakma, annál inkább várható a kívánatos megújulás. Nem feledhető az alapszabály sem: három ló – egy munkahely!

Az Egyesült Államokban kezd iparággá válni a lovak klónozása is. Az MTI a múlt héten adott hírt arról, hogy jelenleg mintegy 65 klónozott ló él világszerte. Legutóbb az amerikai quarter horse szövetség döntéshozói szavazták le az indítványt a klónozott egyedek méneskönyvébe való felvételéről. Az ellenzők szerint nem áll rendelkezésre kellő mértékű tudásanyag arról, hogy a klónozás megváltoztatja-e a fajta biológiai tulajdonságait.

A jogi problémák mellett nem hanyagolható el a klónozás jelenlegi ára sem, ami meghaladja 160.000 dollárt! Ez ugye testvérek között is 32 millió forint. A kérdés tehát nem csak morális, biológiai, hanem anyagi természetű is. A magam részéről örülök az „árkorlátnak”. Aki mégis klónozással próbálkozik, az elég drágán fogja megfizetni az állattenyésztés nem egyszerű tudományának tanulópénzét. Ám, bárcsak ilyen egyszerű lenne az eredményes, vagy kedvenc egyedek reprodukálása!

Továbbra is jó csapatszellem, magas szakmai színvonal a Kajászó-Szentpéterpuszta Lovardában (www.goblyos.hu)

A military lovasokat négy lovas képviseli lovardánkban:

Bakonyi Noémi

Edzőjével, Szikszai Lajossal igen eredményes évet zártak tavaly. A középiskolás bajnokság megnyerése mellett, a felnőtt magyar bajnokság 6. helyezése, és az ifjúsági országos bajnokság 2. helyezése, a Motesicében megrendezett nemzetközi military verseny hosszú egycsillagos versenyszámának 2. helyezése, a kaposvári nemzetközi verseny hosszú egycsillagos versenyszámának 3. helyezése jelezte más eredmények mellett Noémi felkészültségét. Lova: Ben Fox és Jos

 Benedek Béla

Szintén Szikszai Lajos lovasa. A 2009. év amatőr championa, a Motesicében, Aspangban, Tullnban megrendezett nemzetközi versenyek egycsillagos számainak eredményes lovasa. Lova: Redako és Koppány

Tilly Dóra Emma

Edzőjével Tuska Pállal idén a második versenyszezont kezdi. A military mellett díjlovas szakágban Simon Szilvia segítségével áprilisban Pátyon könnyű osztályú versenyt nyert! Lova: Anonymus

Gregoriev Dalilani

Szintén Tuska Pál tanítványa, idei kezdő lovas. Lova: Nádirigó

Nem feledhetjük őket: Bár lovaskultúrájuk idehaza megszakadt, mégis elválaszthatatlanul hozzánk tartoznak!

Dr. Kósa-Reznek Jenő ny. tüzér ezredes, lovaglótanár, mesteredző (Kézdivásárhely, 1898. február 12. - Budapest, 1965. október 10.)

“Spártai egyszerűségben, magánosan élő, érdes modorú, a társaságot kerülő, ritkán mosolygó, zárkózott, csak a lovaglással foglalkozó ember volt dr.Kósa-Reznek Jenő (Kósa előnevet 1941-ben vette fel). A jó lovaglási feltételek megteremtéséért harcoló vezető volt, de a lovasokat is keményen bírálta, s ezért sokan szálltak vitába vele. Válaszaiban élesen és harapósan vágott vissza, egyedülálló szakmai ismereteit azonban senki se kérdőjelezte meg. Nagy felkészültségű, még az elzártság, az elszigeteltség éveiben is jól tájékozott, s mint mondta magáról, „Isten-adta tehetséggel" megáldott gyakorlati lovas és nemzetközileg elismert lovaglótanár volt.” (Ernst József)

Forrás:http://photos1.blogger.com/blogger/7051/2235/1600/Reznek_1_b.0.jpg

A középügetés "a munkaügetés és a nyújtott ügetés közötti jármód de kerekebb, mint az utóbbi."

Kívánalom a tiszta ütem: az átlós lábaknak egyszerre kell földet érniük, illetve a lebegési fázisoknak időtartamának egyformának kell lennie. A feszesség gyakori jele az, hogy az ügetés iramának növelésekor az átlós lábak nem egyszerre érnek talajra, a hátulsó láb hamarabb ér földet. Ez elfogadhatatlan lábsorrend, igen súlyos hiba. Szintén súlyos hiba az egyenetlenség: egy hosszabb és egy rövidebb lebegési fázis váltakozása. Ez a ló igen erős ferdeségét mutatja.

A helyesen végrehajtott középügetés fokozott iramát változatlan ütem mellett a lépések hosszának növelésével kell elérni. A középügetésben a hátulsó lábak határozottan át kell, hogy lépjék az elülső lábak patanyomát. A hátulsó lábak úgynevezett lábingahossza nem lehet kisebb az elülsőknél. Ha mégis kissebb, akkor a ló irama az összeszedett ügetéshez képest alig változik, a ló csak „mutogat”. A jármód igen látványos, de teljesen hibás: sokan "circus trot"-nak nevezik.

A középügetésben a keretnek egyértelműen tágabbnak, a nyaknak hosszabbnak és mélyebben lévőnek kell lennie, mint összeszedett ügetésben. Régi kifejezéssel, középügetésben a ló több földet takar, mint összeszedett ügetésben. A homlokvonalnak az előrenyújtott pata irányába kell mutatnia, ellenkező esetben a ló csupán előredobálja lábait, a feladat végrehajtása hibás.

A középügetés során a száron lét mindvégig követelmény, a lónak helyes egyensúlyban és könnyedén kell mozognia.

A képen látható középügetés helytelen: a keret szűk, a homlokvonal rossz irányba mutat, a hátulsó lábingahossz elégtelen.

Végre a külső pályán dolgozhatunk, vége a fedeles szezonnak! Dancing Queen kirobbanó formában, Garai Máté téli munkája eredményes volt! Írás közben „ízlelgettem” a kifejezést (kirobbanó forma) – talán túlságosan közhelyes. De semmi esetre sem! Ami harmóniát fiatal lótól el lehet várni, azt DQ felmutatja. Szem nem marad szárazon. Könnyed, lovaglása rendkívül egyszerűnek hat, együttműködő, robbanékony. Díjlovaglásra ideális. Igazi modern sportló: elegáns és kecses.

Idén a cél nem kevesebb, mint a könnyűosztályú magyar bajnokság megnyerése. A kategória versenyfeladatának bemutatására DQ már most készen áll. Mindhárom jármódja kiváló, a feladatokat magabiztosan hajtja végre. A magam részéről már most neki szorítok.

Idei első versenyén DQ az A4 versenyszámban 70%-ot ért el, több mint három százalékkal utasította maga mögé a második helyezett Szokola Csabát és Fichurt. (Itt kell megjegyezni, hogy a versenyszám másik kategóriáját – legnagyobb örömömre és meglepetésemre – az istálló másik lovasa Tilli Dóra Emma nyerte! Szintén meg kell említeni, hogy az istálló harmadik lovasa is kék szalaggal tért haza: Bakonyi Lili Carneval nevű lovával megnyerte az M3 verenyszámot.) A verseny második napján DQ teljesítménye a bírók szerint csak a második helyre volt elegendő (egy bíró a legjobbnak látta, kettőtől második helyezést kapott), de hát a szezon első versenye, az első verseny.

Hajh! Ha minden siker egyszerűen jönne, akkor nem is lenne olyan édes az augusztusi országos bajnokság kategória-győzelme!

         Garai & DQ

    Fotó: Végh Sándor

A lehetőségek szűkülése miatt egyre kevesebb lovardában található úgynevezett természetes akadály. A helyzetet legjobban a Nemzeti Lovarda jellemzi, ahol mára az összes akadály eltűnt, pedig a legutoljára felszámolt teraszos benk sokak emlékeiben él még elevenen.

A természetes akadályok nyugodt viselkedésre tanítják a lovast és a lovat, nő a biztonság- javul az egyensúlyérzékük. Mivel a lovak a feladatok végzése során könnyebben feloldódnak, hátuk és hátulsó lábuk izomzata erősödik, ügyességük fokozódik.

Természetes ugrások közé tartoznak a fix ugrások, sövények, száraz- és vizesárkok, mászatók, kisebb dombok és völgyek, földhányások, teraszok, benkek, valamint ezek kombinációi. Az ilyen  összetett akadályok között a legismertebb a coffin (meredek – árok – meredek kombináció, nehezítés képen a meredek ugrásokat dombra szokták helyezni), a trakéneni árok (száraz árokban elhelyezett meredek, vagy széles ugrás), és a liverpool (vizesárokban elhelyezett meredek, vagy széles ugrás)

Lovardámban (www.goblyos.hu) eddig mászató, sövény, szárazárok és vizesárok épült. Ezúton jelentem, hogy nyárra sövénnyel kombinált teraszos benk egészíti majd ki ugrókertünket.

A középügetés a lovaglás egyik leglátványosabb feladata. Egy lovas sem hivatkozhat lova „kis mozgására” – ha középügetést nem tud végrehajtani, az képzési hibát jelent. Az ügetés minősége fejleszthető!

A középügetés végrehajtásához nélkülözhetetlen az ütemesség, az elengedettség, a támaszkodás és a megfelelő lendület. Ha a ló nem képes iramát ügetésben fokozni, akkor az előző négy kritérium valamelyike nem teljesül.

A középügetés azért az idomítás próbaköve, mert ha az előfeltételek nem teljesülnek, akkor a ló nem lehet megfelelően összeszedett állapotban sem: komoly feladatot nem tud végrehajtani, teljesítménye, nem csak a díjlovaglásban, de a többi szakágban is messze elmarad lehetőségeitől, harmonikus mozgása előbb-utóbb oda lesz.

Edző nélkül még a legjobb lovas sem tud egyről kettőre jutni. A lovaglásban a jóhoz annyira közel áll a rossz, hogy a lovas észre sem veszi és a helyes útról már le is tért. A kontroll, az állandó külső ellenőrzés még a tapasztalt lovasok számra is nélkülözhetetlen! A nagy lovaskultúrák nemzetközi versenyzői kivétel nélkül folyamatosan ellenőriztetik munkájukat. Minél komolyabb eredményeket céloznak, annál jobb edzőt keresnek.

Idehaza minden fordítva van. Minél komolyabb lovasnak gondolja magát valaki, annál kevésbé kér segítséget. Inkább szenved, inkább küzd kilátástalanul, inkább keresi a hibát lovában, mintsem, hogy a legegyszerűbb utat választaná. Persze így az eredmények sem jönnek. Ha valakinek edzője van, az nem jelent automatikusan hierarchiát. A segítő nem feltétlenül jobb lovas: csupán segítő. A harmónia hiányát a vak is látja. Nem is kell feltétlenül szakembernek lennie. A segítség elutasítása valójában az önbizalom hiányát jelzi! Ha valaki nem mer tanácsot kérni, némi alázatot mutatni, az a teljesítményben is kiütközik.

Nem feledhetjük őket: Bár lovaskultúrájuk idehaza megszakadt, mégis elválaszthatatlanul hozzánk tartoznak!

Bodó Imre ny. tüzér alezredes, lovaglótanár, mesteredző (Kászonimpér /Románia, Hargita megye/ 1898. január 22. - Budapest, 1968. január 5.)

"Törékeny alkatú, szerény, csendes ember volt, akiben rendkívüli fizikai szilárdság és akaraterő rejtőzött. Önmagával szemben támasztott fegyelem, kötelességtudás, szakmai igényesség, a lovak iránti szeretet, a lovassporttal való elkötelezettség, hivatástudat és ügyszeretet jellemezte munkáját. Ezt várta el tanítványaitól is, nemcsak a lovaglásban, hanem egyéniségük formálásában, az élet támasztotta feladatok teljesítésében." Ernst József

Adjunk, vagy ne adjunk bármit is zabon és szénán kívül lovunknak? Nagy kérdés! Szinte mindent elsöprő divat a müzlik, kiegészítők használata, de vajon tényleg szükségesek?

A válasz számomra egyértelműen nem! Addig, ameddig nem kívánunk kimagasló teljesítményt lovunktól, szinte fölösleges a hagyományos takarmányokon kívül bármit is adni. Megfelelő mennyiségű abrakkal, kiváló minőségű szénával, valamint az úgynevezett lédús takarmányokkal tökéletes kondíciót, egészségi állapotot lehet elérni és fenntartani.

Az abrakok alapanyagai közül a legfontosabb a zab, de egész évben korpával, télen kukoricával szoktam keverni. Roppantani egyiket sem javaslom: azon túl, hogy a roppantás poros és hangos, a jobb tápanyaghasznosítással szembeállítható a lovak rágási igénye és a megfelelően lassú táplálkozás biztosításának szükségessége. Nyáron egyébként is nehézkes a roppantott zab tárolása akárcsak fél napig is.

A kiváló minőségű szénát korlátlan mértékben adhatjuk lovunknak! A magam részéről preferálom a nagy szénamennyiség szervezetbe juttatását, hiszen a ló legtermészetesebb tápláléka a fű. Az abrak a háziasítás során került alkalmazásra a koncentrált nagy energiabevitel érdekében. A szénamennyiség növelésével persze az abrak mennyiségének ésszerű csökkentését nem szabad elhanyagolni. A 6 kg zab, 8 kg széna napi adag akár 3 kg zab, 12-14 kg széna napi adagra módosulhat még versenyeken résztvevő lovak esetében is!

Répa egész évben, az alma, körte, dinnye szezonálisan kedvenc kiegészítője lehet a napi takarmánynak.

Mindezekkel szemben a speciális tápok többletet nem nyújtanak. Természetesen rendszeres vérvizsgálattal kell ellenőrizni a bevitt tápanyagok teljeskörűségét és hiány esetén speciális összeállítással gondoskodni annak megszüntetéséről. Mindez azonban nem szükségszerű, a kitudja milyen alapanyagokból előállított tápok érdemben nem versenyezhetnek a klasszikus takarmányozással.

A tartás, a lovak mozgatásának, karámozásának hiányait tápokkal ellensúlyozni nem lehet. A természetes környezet, a napi több órás szabadban eltöltött lassú mozgás, a szél, a napfény a legkomolyabb minőségű tápnál is sokkal többet ér.

Szóval én zab-széna alapon tartom a lovamat.

Egyetlen kérdés foglalkoztat folyamatosan mióta lótulajdonos vagyok, hogy vajon megfelelő körülmények között van-e négylábú sporttársam, jó istállóban tartom-e lovamat. Milyen a pálya talaja, hogyan bánnak a lovammal, amikor nem vagyok vele, kiváló-e a takarmány minősége, jól érzi-e magát, nincs-e hideg, nincs-e meleg az istállóban, nem zavarja-e a szomszédja? Jómagam barátok, sporttársak között vagyok-e, biztosított-e szakmai fejlődésem, elvárásaim kiszolgálásra találnak-e? Stb., stb...

Mégis: milyen szempontokat kell figyelembe venni egyáltalán, amikor lovardát választunk?

Alapvetően négyet:

1. Rendelkezésre áll-e az az ifrastruktúra, ami a ló jólétét, a lovas kényelmét szolgálja? 2. Van-e kellő szakmai tapasztalata az istálló, a lovarda tulajdonosának? 3. Van-e kellő igényessége az istálló tulajdonosának? 4. Van-e kennelszellem, van-e kellő lovaskultúra a lovardában?

Mindezt azért kell feszegetni, mert ma Magyarországon jó lovashelynek számít az, ahol az első három kritériumból kettő teljesül! Ahol jó szakemberek vannak, ott hiányzik a pénz, azaz nincsenek meg a kellő feltételek. Ahol pénz van, ott nincs szakértelem. Ha nagyritkán mindkettő együtt van, akkor az igényesség hiányzik, a lovarda inkább disznóólra hasonlít. Iskolákról, kennelszellemről pedig beszélni sem lehet! A régi nagy klubok (BLK, Honvéd, HÖR Dózsa stb.) hanyatlásával eltűntek a szakmai műhelyek. A lovaskultúra csupán szigetszerűen létezik egy-egy szakember körül.

A lovassport fehér sport. Ugyanolyan, mint a vitorlázás, tenisz vagy a golf. A körülményeknek miért kellene másoknak lenni? Tisztaság, nyírott sövények, öntözött füves felületek, kulturált közösségi helyiségek, rend, elegancia. Ha valaki teniszezni, úszni, vagy akár sakkozni szeretné tanítani gyerekét pontosan tudhatja, hogy melyik iskolába kell beadni. Az eredmény nem kétséges. A fiatalok nem csak a sport csínját-bínját tanulják ki, de olyan környezetkultúrában fejlődnek, ami egész életükre tartást ad.

Hova tart, hova jutott a magyar lovassport, hol van színvonalas lovarda az országban? Szinte sehol! Az üdítő kivételek csupán a szabályt erősítik.

Szomorú ez!

Mi a különbség a military, ugró és díjlovas verseny között?

Sok minden, de a legfeltűnőbb az, hogy a military versenyen valahogyan másmilyen a hangulat.

Csak találgatom, hogy mi az oka. Talán az, hogy ahol lovat és lovast próbáló feladatok vannak, ahol a valódi teljesítmény feketén-fehéren mindenki számára világos, ahol a siker olyan közel áll a (néha szó szerint vett) bukástól, ott a bajtársiasság nem hiányozhat a lovasemberek között.

Tegnap, hosszú kihagyás után military versenyen voltam Bábolnán. Olyan szívélyesen fogadtak, amit leírni nagyon nehéz!

Köszönöm barátaim!

(Borbély Gergely fotóján Babó Szilvia látható)