Kedves Barátaim!

A Zabla és Kengyel lovasblog cikkolvasásainak száma csak a blogoldal statisztikái szerint meghaladta a 80.000-es határt.

A Zabla és Kengyel a magyar lovaskultúra dokumentálásán és közkinccsé tételén fáradozik. Kérek ezért minden olvasót a munkában való részvételre azzal, hogy a megjelent cikkeket ne csak lájkolja, hanem ossza is meg! Ez nem csak a jövőben megjelenő cikkekre vonatkozik, hanem a régebbiekre is.

A közös munkára való kedvébresztés céljából cikkmegosztási versenyt indítok a 85.000-es cikkolvasási határ eléréséig. Ez vélhetően két hétig tart. Az a három résztvevő, aki a legtöbb megosztást teszi, lehetőséget kap arra, hogy kézen dolgozzon Zita nevű lovammal tapasztalatszerzés céljából.

A verseny önbevallásos alapon zajlik, a megosztások számát naponta tudassátok a Zabla és Kengyel Facebook Page-ének írt üzenetben, amit regisztrálok. (Naponta több megosztás is lehetséges, a régebbi cikkeket szintén meg lehet osztani!) A 85.000-es határ elérését, illetve a verseny eredményhirdetését, a három győztes nevét a blogon, közvetlenül a verseny végeztével közzé teszem. Részeredményeket, időről-időre a cikk kommentrészében közlök!

Lovasbaráti üdvözlettel:

dr. Gőblyös István

Dr. Gőblyös István - Zabla és Kengyel: A klasszikus lókiképzésről: lovakról, lovasokról, lovaknak, lovasoknak.

Kövess a blogoldalon, Facebookon, Youtube-on!

Zazie kiképzése a klasszikus elveknek megfelelően zajlik. A kiképzés folyamatát a Zabla és Kengyel időről-időre dokumentálja.

A Zabla és Kengyel lovasblog legfontosabb feladatának a lókiképzés elméleti kérdéseinek összegzését, a vonatkozó tapasztalatok dokumentálását tekinti. Bár érdektelennek tűnhet – az alábbiakat ennek figyelembe vételével olvassa mindenki! (Ígérem, fogok népszerű, könnyen olvasható bejegyzéseket is közzétenni, de a tapasztalatok dokumentálása megkerülhetetlen. Az iskloaálljhoz kapcsolódó korábbi bejegyzések: Iskolaállj, a magyar lovaskultúra feltámasztása, Iskolaállj, a magyar lovaskultúra feltámasztása 2.)

A lókiképzés egyik kulcskérdése az iskolaegyensúly, a kellő ültetettség elérése. Nyilvánvaló, hogy lovanként változó a konchajlításra való hajlandóság, de kellő kitartással, megfelelő szakértelemmel komoly eredmények érhetők el minden egészséges lónál. Az ültetettség fokozására, a kívánatos erő és ügyesség kifejlesztésére, az ízületek hajlékonnyá fejlesztésére a klasszikus megközelítés az iskolaállj gyakorlását ajánlja.

Az iskolaállj kezdeti gyakorlása során a ló könnyen megtanulja azt, hogy milyen módon tudja súlypontját határozottan hátramozdítani, de ez nem feltétlenül jár együtt a hátulsó láb ízületeinek hajításával: a ló a hátulsó lábaira eső többletterhet csak többé-kevésbé nyújtott ízületekkel tudja viselni. A kiképző azt látja, hogy csípő csak hátrafelé mozdul, magassága azonban gyakorlatilag változatlan marad, a ló fara nem süllyed, viszont a gerincoszlop deréktájon feldomborodik. Hiába veszi eközben a ló a súlypontját akár olyan végletesen a hátulsó lábaira, hogy az elülsők terhe gyakorlatilag megszűnik (a csípő hátramozdításával együtt az elülső lábak akár egyszerre a földön hátrafelé csúszhatnak) mégsem tekinthető a feladat helyesen végrehajtottnak. Az iskolaállj célja nem csupán a hátulsó lábak végletes terhelése, hanem a konchajlítás tanítása is! A deréktájon feldomborodott gerinc az ízületek hajlításának hiányát jelzi. Ráadásul ebben az esetben hiába csökken az elülső lábakra eső teher, a figyelmes szemlélő azt látja, hogy a mar nem, hogy emelkedne, de akár le is süllyed, a ló olyan pozíciót vesz fel, mint amikor nyújtózkodik, a klasszikus iskolaálljnál megkövetelt belső elülső láb felemelésére pedig nincs hajlandósága a lónak.

A dilemma az, hogy az iskolaállj feladat gyakorlás nélkül nem sajátítható el, de mit gyakoroljunk, a rossz mozdulatot? A válasz az, hogy a feladatot naponta mérsékelt ismétlésszámmal kell gyakorolni, emellett növelni kell a ló oldal irányú hajlékonyságát. A feladat végrehajtásának hibája nem csak az elégtelen erőállapot, nem csak az elégtelen ügyesség, hanem a bár előrehaladott, de mégis (esetleg csak egyes izomcsoportokra kiterjedő) elégtelen elengedettségből következik.

Az elengedettség szigorú vizsgálata, valamint a szorgalmas gyakorlás eredményre fog vezetni: a ló előbb-utóbb „rájön” arra, hogy súlypontjának hátra vételekor nem a gerincoszlopát kell feldomborítani, hanem azt teljes testének feszültségmentes tartásával, farának lesüllyesztésével, konchajlítással is végre tudja hajtani.

Megelőzheti-e a passage tanítása a piaffe tanítását, ha a ló inkább mutat hajlandóságot a passage, mint a piaffe végrehajtására? A kérdésre nem egyszerű a válaszadás. A helyes válasz az, hogy az egyik lónál igen, a másiknál nem.

Általában azonban arra az álláspontra kell helyezkedni, hogy nem előzheti meg, és ez az ültetettség kérdésével függ össze. Míg ugyanis a passage végrehajtásánál a végletekig fokozott összeszedettség a végletes hordozóerővel, addig a piaffe végrehajtásánál a végletes ültetettséggel kapcsolódik össze. Ha a passage tanítása megelőzi a piaffe tanítását (a ló magától, vagy a lovas segítségeire az összeszedett ügetésnél erőteljesebb lebegéssel végrehajtott ügetést ajánl fel és ezt a lovas elfogadja, vagy, ami a legrosszabb, a lovas úgymond lebegteti lovát a tetszetősebb mozgás érdekében), akkor az ültetettség tanítása során komoly gondokkal találhatja szembe magát a kiképző: az ültetettség helyett a ló a zabla ellen fog küzdeni.

A helyes piaffe végrehajtásánál a zablával való kapcsolat akár meg is szűnhet, a lovasnak nem szabad, hogy gondja legyen a ló túlzott előre törekvésével. A passage elsajátítása után azonban mindezt nehéz megértetni a lóval.

Az összeszedettséget a ló elengedettségének fokozásával lehet növelni. Az izmok tornáztatásával, nyújthatósáuk növelésével, az összeszedettség magasabb fokára lehet lépni. A ló elengedettségének kapcsán azonban két dolgot kell megérteni.

Az elengedettség a ló egész testére ki kell hogy terjedjen. Lehetséges ugyanis az, hogy a bár a ló izomzatának nagy része elengedettnek minősíthető, de mégis maradtak olyan izmok, amelyek tornáztatása nem történt meg, vagy nem olyan minőségben, hogy azok kellően elengedetté váljanak. Legjobb példa erre talán a nyak izmainak nyújtása. A marhoz közeli részen az izok nyújtása általában könnyebb, mint a tarkóhoz közeli izmok nyújtása. Sokszor ezért, bár hajlékonynak (elengedettnek) tűnik a ló, mégis a tarkó oldal irányban nem, vagy csak nehezen hajlítható, a ló részben merev maradt. A lovas nem érti, hogy miért nem jut egyről-kettőre az összeszedettség terén, holott a probléma az orra előtt van: csak ki kellene terjeszteni a ló elengedettségét az egész testére és rövid idő alatt nagy haladást tudna elérni. A ló elengedettségének vizsgálata a ló egész testére ki kell, hogy terjedjen!

Másrészről el kell fogadni azt, hogy az elengedettség, az izmok nyújthatósága mindig fokozható. Ezért előfordulhat az, hogy a ló bírálójaként (például díjlovas versenyen) a lovat elengedettnek kell minősíteni, ám kiképzőjeként (a kiképzés előrelépési kérdéseit feszegetve) mégsem lehet ugyan ezt kijelenteni. Ezt úgy kell elképzelni, mint a spárgázást. Az emberek többsége, bár testében nincs merevség, spárgázni mégsem tud. Mindennapos munkával, lazítással, vonatkozó izmainak nyújtásával azonban előbb-utóbb határozott eredményt tud elérni: az elengedettség mindig növelhető. 

Előző bejegyzésemhez (Ló a lovas ülésén) az alábbiakat fűzném:

Az az igazság, hogy a ló vagy a lovas ülésén van, vagy pedig a kezén. Több lehetőség nincs! Ez a fekete – fehér, vemhes – nem vemhes kategóriába tartozik. Akármennyire is „puhának” tűnik a ló, akármennyire is könnyed, ha a ló nincs a lovas ülésén, akkor a kezén van. Ezen pedig sürgősen változtatni kell.

Az, hogy a ló a lovas ülésén legyen az nem valami rendkívül bonyolult dolog, minden lóval, minden lovas, rövidebb, hosszabb munka után el tudja érni, csak céltudatosan és igényesen kell a napi munkát végezni! Ha pedig valaki nem érti teljesen, hogy a segítséget pontosan hogyan kell adni, az forduljon szakemberhez!

Ritkán esik szó róla, leírva szinte nem is lehet vele találkozni, olyannyira, hogy még leírni is furcsa.

A ló akkor van a lovas ülésén, ha iramát a szárak használata nélkül, kizárólag testsúly és deréksegítséggel tudja a lovas befolyásolni, meghatározni. Ha a ló a lovas ülésén van, az a ló képzettségét, a lovas szakértelmét mutatja. Előfeltétele a ló elengedettsége, megfelelő egyensúlya, a lovas részéről pedig a kívánatos erőnlét, a független ülés, valamint a testsúly- és deréksegítségek megfelelő használata.

A ló magasabb feladatokat is végre tud hajtani anélkül, hogy a lovas ülésén lenne, például komolyabb akadályokat tud átugrani, vagy a díjlovaglás nagyobb kihívást jelentő gyakorlatait is be tudja mutatni. De a feladatok ilyen végrehajtása a ló adottságainak köszönhető, nem lovasa tudásának, vagy a kiképzés eredményének. Az ilyen minőségű lovaglással, lókiképzéssel sohasem lehet eljutni a lehetőségek határához, a ló nem tudja kibontakoztatni mindazt, ami benne rejlik.

A nyak és hátizmok nyújtása már az istállóban kezdődik!

Igen, igen, igen! Vitathatatlan, hogy ha egy technikailag nehéz, nagyméretű, esetleg összetett akadályt, vagy akadályok sorát kell megugrani, ahhoz nélkülözhetetlenek bizonyos adottságok ló és lovas részéről! De vajon vannak-e korlátai a „síkmunkának”? Kell-e különleges képesség ahhoz, hogy piaffe-ozzon a ló? Kell-e különleges képesség a passage-hoz? Kell-e különleges képesség a sorozatos ugrásváltás végrehajtásához?

Az én válaszom az, hogy NEM, NEM, NEM!

Mindezekre az „átlagos lovak” is képesek. És hozzátehetem: ezeknek a feladatoknak a tanítása, végrehajtása ugyan olyan öröm „átlagos lovon”, mint a különleges képességekkel rendelkezőeken! A ló alapadottságai nem lehetnek indokok arra, hogy csak eddig, vagy addig jut el kiképzése! Az egészséges lónak, képzett és kitartó lovassal nincsenek korlátai.

Én még jól emlékszem a nyolcvanas évek díjlovaira a Budapesti Lovas Klubban: Bordal, Csongor, Bakutz, Bahama, Attila, Lódító, Gangesz…Különleges adottsága egyiknek sem volt, mégis mindegyik, akár fiatal (tanuló) lovassal is, úgy munkában, mint versenyen végrehajtotta a díjlovaglás legmagasabb feladatait! (A fényképen Bakutzot lovagolom, 1983-ban, Debrecenben, nagydíj feladatban!)

Álmodj nagyot, képezd magad, utána nem kell más csak higgy magadban, higgy a lovadban!

A Munka fiatal lóval című blogbejegyzés kapcsán F. B.-vel az alábbi hozzászólásokat tettük:

F. B.: húúú ez az egyik legnagyobb izgalmam most... Még egy év, és jön az én gyönyörűségem, és bizony valamit kezdenem kell majd vele... nagyon izgulok, hogyan lehetne úgy elindulni, hogy az neki is és nekem is jó legyen. Annyi irányzat van, hogy ember legyen a talpán, aki kiismeri magát közte. Ez úgy van, hogy van valaki, aki nekem szimpatikus, meg az is, amit a lovakkal csinál, és akkor vele együtt dolgozva kell elindítani egy lovat? Vagy a lóhoz kellene megtalálni a neki való módszert? Vagy ezt túlizgulom és majd lesz valami? :D:D Persze lehet, hogy mindez nem kapcsolódik szorosan a bloghoz, csak mikor megnézem ezeket a bejegyzéseket, még inkább gyötörnek a kétségek... Merre induljunk/jak el?

G. I.: Bízzon önmagában, a lovában és a megérzéseiben!

F. B.: Először azt gondoltam és mosolyogtam magamban, hogy ez bizony "nem sok tanács"... Aztán elgondolkoztam rajta, meg beszéltem a nővéremmel, és ő nyitotta fel a szememet, hogy talán ennél sokkal jobb tanácsot nem is adhatott volna. Köszönöm.

G. I.: Azért szívesen látom a lovardámban is, és megmutatom, hogyan dolgozom.

De ezt is idézhetném: "Nagyon kell óvakodni attól, hogy a lovaglás összetett kérdéseit egyszerű fekete-fehér szlogenekké egyszerűsítsük. A lóval való bánásmód nagyszámú, hozzávetőlegesen hasonló fontosságú mozaikból áll össze. Ha ezek közül egyet kiemelünk és értékelünk anélkül, hogy a többi darabot figyelembe vennénk, könnyen rossz végeredményre juthatunk.

A lovaglásban nincsenek abszolút szabályok. Nincs kizárólagos recept, nincs műszaki leírás. Nem az a fontos, hogy a kiképző mit csinál, hanem az, hogy hogyan.

Óvakodni kell a dogmatikus általánosítástól, mások gondolkodás nélküli utánzásától. Ehelyett gondosan tanulmányozni kell azt, hogy mi miért történik, és ez hogyan vág ez össze a teóriával. Nem lehet a szakkönyvekben leírtakat szimplán követni: a lovak nem feltétlenül viselkednek a könyvekben leírtak szerint. Minden lónak, minden lókiképzőnek saját "könyve" van. Vannak bizonyos elvek, de minden eset különböző, a sajátosságokat minden esetben figyelembe kell venni."

(Thomas Ritter)

Sabine Oettel hétvégi kurzusán egyebek mellett bemutatta Theodor nevű lovát. A fiatal lovat még csikó korában vásárolta, képzése tavaly decemberben indult. Az alábbi videó azt mutatja be, hogy fél év alatt a kiképzés meddig jutott. Theodornak ez volt az első nyilvános szereplése.

Érdekes, hogy a klasszikus kiképzési logika még a fiatal lóra való felülés előtt megkívánja az összes hosszhajlítás (a vállat be, farat be, farat ki, oldaljárás) és a hosszhajlításokban történő fordulatok végrehajtását. Ugyan így kívánalom a súlypont enyhe jobbra és balra, valamint előre és hátra való áthelyezésének képessége.

És hát miért is ne? Hiszen, amint látszik ez nem csak elvárható, de teljesíthető is!

A felvételt a kurzuson Szilágyi Szilárd készítette.

Az Art of Academic Riding lovas mestere:

•    2002. Lovagvizsga
•    2002 Piaffe vizsga
•    2003. Galoppvizsga
•    2004. Futószárazó vizsga
•    2005 Passage vizsga
•    2006 Mestervizsga
•    2008. Levade vizsga
•    2011 Croupade vizsga

Köszönhetően Burján Szilviának, kis pónink is előrelépett, szóval nem csak Zita és Zazie képzése folyik a Kajászó-Szentpéterpuszta Lovardában. Nem csak a magas kultúrát, de a legegyszerűbb gyakorlati részt is műveljük. Az engedelmesség, azonban engedelmesség minden lónál! :)

Az előzményeket az alábbi cikkekhez tartozó videókon lehet látni:

• A lókiképzés gyerekjáték
• Zita pónijával
• Száronlét (0:56-tól)

Az alábbi videón Tünde látható Juhász Huba lovassal, édesapja Juhász Csaba vezénylete alatt.

• Böngészd a cikkeket, minden kérdésedre választ ad!

• Közel 300 szakcikk, blogbejegyzés a lovak alapképzésétől a magasiskoláig.

• Havonta több, mint 20.000 cikkolvasás.

• Gondolatot ébreszt, motivál, tovább segít.

• A lókiképzés gyakorlata, elméleti háttérrel magyarázva.

• Részletek a címkefelhőből: durvaság, dopping, hosszhajlítás, lótartás, koncentráció, piaffe, száronlét.

• Olvasd a blogoldalt, kövess Facebookon!

• Ha tetszik: ne csak lájkold, oszd meg! (Segíts társaidnak is!)

Mi, lovasemberek, azt gondoljuk, hogy kétfajta ember létezik: a lovasemeber és a többiek.

A lovasember becsületes és egyenes, a fehéret fehérnek, a feketét feketének látja és mondja.

A lovasember megbízható.

A lovasember problémamegoldó képességgel rendelkezik.

A lovasember a szabadságot szereti, utálja az alá és fölérendeltséget, megveti a tányérnyalást.

Hogy mindez miről jutott eszembe? A napokban fényképeket posztoltam. Nyilván azért, mert nekem tetszenek. Azonban a legjobb képeken hosszú a szár, rövidebb szármértéket kellene fognom. De hát tökéletesen kiképzett ló, tökéletes lókiképző nincs, mint ahogyan az a Perzsaszőnyeg csomója című posztomban már megírtam. Azonban most, a fényképekről az a régi mondás jutott eszembe (és hát erről lehet bizonyosan tudni, hogy kétfajta ember létezik), hogy ha a Jóisten csak lovasembert teremtett volna, akkor olyan hosszú kezünk lenne, hogy a zablakarikát foghassuk – ne legyen gondunk a szármértékkel!

A spanyol lépést sokan cirkuszi feladatnak tekintik, holott betanítása és gyakorlása természetesen illeszkedik a ló kiképzési folyamatába. Végrehajtása – egyebek mellett – előkészíti és segíti a passage tanítását. Ennek ellenére a hazai gyakorlatban, legalábbis a díjlovasok körében ritkán találkozni a feladat bemutatásával, a legeredményesebb lovasok még odahaza sem próbálgatják a feladatot.

Milyen érdekes, hogy a sorozatos ugrásváltást, különösen a minden egyes vágtaugrásra történő ugrásváltást, bár a XX. század elejéig egyértelműen cirkuszi feladatnak tekintették a legnagyobb lovasmesterek, mára a díjlovaglás teljesen elfogadta, a feladat végrehajtása megkerülhetetlen részévé vált a díjlovas programoknak. Mindez annak ellenére történt, hogy nagyon nehéz megfogalmazni a sorozatos ugrásváltás betanításának célját a lókiképzés szempontjából.

Zita feligazodott. Részletezhetném, de minek... (Vilcsek Alexandra fotója)

Cikksorozatom részeként megjelent a Lovas Nemzet májusi számában.

Talán tavaly előtt történt, hogy a Kajászó-Szentpéterpuszta Lovarda B. B. nevű lovasa 40 éves lett. Születésnapján ezt hangosan bejelentette, mire az egyik fiatalabb hölgylovas úgy reagált, "hogy akkor neked már a lemez B oldala forog." Kis szünet után, a néma csendben (senki sem mert hangosan röhögni) hozzátette: "de a jobb számok azon az oldalon vannak!"

A hölgy részben tévedett! A B oldal lejátszása ugyan is nem 40, hanem 50 éves korban kezdődik. Ha másképp nem, hát lovas értelemben! Az lókiképző „igazi” korszaka 50 éves kor fölött kezdődik. Legalábbis a régiek szerint.

Bátorszívűnek születni kell, erőt, ügyességet, bizonyos rutint fiatalon is lehet szerezni, de a lókiképzéshez szükséges élettapasztalatot, pedagógiai érzéket, a klasszikus kiképzés céljainak szeretetét és élvezetét csak bizonyos kor fölött tudja átérezni a lovas, egyéb példák mellett elég csak a nem rég 73 éves (!) korában elhunyt, élete utolsó pillanatáig győzelmet győzelemre halmozó Kállay Pálra, vagy a mellékelt képen látható Ottó Lörkére gondolni.

A arabok azt mondják, az izomhiba (egy mélyedés az izmon) a Próféta jele: szerencsét hoz. Az alábbi képen Zazie fara látszik, bár nehezen, de egyértelműen felismerhető a farkától jobbra az izomhiba! Azt már látom, hogy gyors, kecses, tanulékony, de azért a szerencsére is szükség lesz.

A piaffe kétütemű, lebegési fázis nélküli egyállóhelyben, vagy szerény előrehaladással végrehajtott, az ügetéshez hasonló iskolajármód. Általában az a gondolat kapcsolódik hozzá, hogy csak egyenes vonalon lehet végrehajtani, de a klasszikus iskolákban hosszhajlításban is (vállat be, farat be) végzik. Ennek egyik leglátványosabb végrehajtása a piaffe pirutett.

Sokan, sokféleképp tanítják: én kapicánon (kantár és kikötőszárak nélkül), iskolalépésből és ügetésben féllépésből.

A Google így látja a Kajászó-Szentpéterpuszta Lovardát:

https://maps.google.com/maps?hl=hu&ll=47.329612,18.701021&spn=78.983699,205.839844&t=w&z=3&layer=c&panoid=ZxxVvhh5Eiw2BD7PBk-gcg&cbll=47.329612,18.701021&cbp=13,-19.552184758839278,,3,-0.3652605943959344

Én pedig így:

(Csavarjátok teljes hangerőre, nekem madaraim is vannak!)

Zazie-t januárban kaptuk ajándékba Lomnici Pétertől, a kanca tenyésztőjétől. Ma "ültünk" fel rá először. A "berepülő pilóta" Zita volt. A tétel ismét állt: gondos előkészítéssel a ló meg tudja mutatni, hogy házi állat - az ember igaz társa.

Május 19-re egynapos kurzust szervezek Sabine Oettelhez, az Academic Art of Riding lovasmesteréhez. A kurzuson elméleti előadás után Sabine Oettel, három lóval, csikó kategóriától a magasiskoláig kézen mutatja be az elhangzottakat. A bemutató után ismét elméleti rész következik, ahol kérdések feltételére is lehetőség adódik. A kurzus alapvetően az elengedettség, az egyensúly és az egyenesség klasszikus kialakításával foglalkozik, a fiatal ló kezdeti képzésétől a legmagasabb szintig.

A kurzus helyszíne Bad Füssing (kb.5 órányira Budapesttől), ahová aznap reggel együtt utaznánk saját szervezésben autókkal. (Egy-egy autóba négyen-öten összeülnénk, így csak néhány ezer forint lenne a benzinköltség.) A rendezvény családias (egy tucatnyian mennénk), a lókiképzés gyakorlatát a magasiskolai feladatokig testközelből, magyarázatokkal ellátva lehet "megkapni". A kurzus után hazaindulunk, hogy még aznap éjjel hazaérjünk. A kurzus díja 50 euró. Az előadást én fordítom magyarra!

Még négy hely van! Jelentkezni a goblyos@gmail.com címen lehet.

Kedvcsinálónak az alábbiakban mellékelem a mester sikeres croupade (!) tesztjét és terre a terre feladatot bemutató videóját.