Zabla & Kengyel

Dr. Gőblyös István lovakról, lovasoknak

A távolságot, mint üveggolyót

2013. április 18. 09:04 - patkószeg

„A távolságot, mint üveggolyót megkapod.” Ez a lovaglásban különösen így van!

Az ugratás egyik kulcskérdése a távolság. Amikor a lovas az ugrás felé közeledik meg kell becsülnie, hogy vajon „jó helyen van-e”, előre felé kell-e lovagolnia, vagy rövidítenie kell. A kérdés nem tűnik egyszerűnek, ha azonban két feltétel teljesül a ló is, a lovas is és a kívülálló is (pl. az edző) egyértelműen látja a távolságot, minden résztvevő számára világos a tennivaló. A két feltétel az ütemesség és az egyensúly. Ha a ló ütemesen (helyes ritmussal) és megfelelő egyensúlyban közeledik az akadályhoz, akkor nyilvánvaló a helyzet. Ez olyan érdekes dolog, hogy például az edző, annak ellenére, hogy csak a távolság vetületét látja (oldalról a távolság a perspektíva miatt rövidülten látszik) meg tudja ítélni a távolságot. Nem érdekes?

A helyzet fordítva is igaz! Ha nincs ritmus, nincs egyensúly, akkor sem a lovas, sem a ló, sem a kívülálló nem látja a távolságot. Nem lehet tudni, hogy jó helyen van-e a ló, rövidíteni, vagy esetleg nyújtani kell-e a vágta ugráshosszait.
Éppen ezért szoktam díjlovasoknak is ajánlani a „rudazást”. Ha a lovas és az edző látja a távolságot, akkor megnyugodhatnak, a ló helyes ütemben és a kívánatos egyensúlyban mozog, a kiképzés jó úton jár. Ha nem látszik a távolság, akkor, az egyébként a lókiképzés alapját képző feltételek nem állnak fenn.

Szóval a rudazást mindenki próbálgassa!

Szólj hozzá!

Középügetés

2013. április 15. 11:34 - patkószeg

A középügetés meghatározását a díjlovas szabályzat 4.4 pontja írja le:

„4.4.  Középügetés. A munkaügetés és a nyújtott ügetés közötti jármód de „kerekebb”, mint az utóbbi. A ló tiszta és mérsékelten hosszabb lépéshosszal, a munkaügetéshez hasonlóan egyértelműen a hátulsó lábakból eredő lendülettel halad előre. A lovas megengedi a lónak, hogy száron maradva a homlokvonal az összeszedett ügetéshez és a munkaügetéshez képest valamivel a függőlegesnél előrébb kerüljön, egyidejűleg engedi, hogy a ló nyakát és fejét könnyedén leengedje. A patadobbanásoknak egyenletesnek kell lenniük, a ló mozogjon egyensúlyban és könnyedén.”

A versenyeken megnyilvánuló elvárások azonban ettől teljesen eltérnek. Mind a bírók, mind a nézők az elülső lábak látványos mozgását értékelik és nem törődnek a hátulsó lábak aktivitásával az „átlépéssel”. Hányszor és hányszor látni olyan, egyébként végül igen magasra értékelt lovat, amelyik az ügetés fokozása során gyönyörűen „dobálja” lábait, hogy egyik legkiválóbb edzőnket idézzem „mutogatja talpait”, hátulsó lábaival pedig az elülső lábak patanyomát éppenhogy átlépi és „fél óráig tart” míg átér az átló túlsó végére.

Határozottan állást kell foglalni, hogy ez nem középügetés, hanem „cirkus trot” és egyébként a kifejezésnek megfelelően a cirkuszban lenne a helye. A szép középügetés során a ló mozgásmechanizmusa nem változik! Mozgását nem változtatja a munka, vagy összeszedett ügetéshez képest. A középügetés nem látványkonyhai elem, a középügetés az erő és harmónia kifejezője.

Szólj hozzá!
Címkék: középügetés

Miért üvöltök?

2013. április 13. 08:09 - patkószeg

Amikor otthon vagyok, gyakran kapom a kérdést: miért üvöltök? Azért, mert lovasedző vagyok. És ehhez hangerő kell. A lovasedzők legendásan erős hangúak. Nem csak azért, mert gyakran 15-20 méterről kell az instrukciókat adni, amit esetenként a szél vagy egyéb zajok nehezítenek, hanem azért is mert a lovas alapvetően lovára figyel. Ha figyelme teljes mértékben edzője felé fordulna sokkal halkabb beszédet is megértene, az utasításokhoz sokkal kisebb hangerő is elegendő lenne.

A lovaglásnál ugyan ez a helyzet. Minél inkább maga felé tudja lova figyelmét fordítani a lovas, annál kisebb jeleket kell adni a lovaglás során. A figyelem, a koncentráció megteremtése és fenntartása a segítségeknek jelekké való finomításának legfontosabb eszköze!

A lovat erős segítségekkel, durvasággal, erőszakoskodással is lehet uralni, engedelmességre bírni. De csak korlátozott mértékben és csak korlátozott ideig. A ló szabadságra született, az erőszakoskodást, az akarnokságot nem szívlelheti. A helyzetbe a ló vagy beletörik, vagy kibújik alóla. A ló kiképzése az együttműködési készségének felébresztésével, figyelmének felkeltésével és birtoklásával kezdődik. A "főnökösködést" a ló mérhetetlenül utálja, a ménesvezért viszont követi. Ha tehát valaki lovaglás közben "üvölt", értsd erős segítségeket használ, netalán durváskodik, az nem birtokolja lova figyelmét.

Üvölteni csak a lovasedzőknek szabad! (És hát valljuk be, az sem elegáns!)

3 komment

Mitől van az, hogy…?

2013. április 11. 09:30 - patkószeg

bb3.jpgMitől van az, hogy a vállat be feladat inkább elengedtető, a farat be feladat inkább összeszedő jellegű, holott a két feladat tulajdonképpen nagyon hasonlít egymáshoz? Miért van egyáltalán különbség a két feladat jellege között és miért nem a vállat be feladat az összeszedő és a farat be az elengedtető jellegű?

Aki állóhelyben gyakorolja a lovak hosszhajlítását az a választ kézenfekvőnek találja. Míg a vállat be feladtnál a ló saját és lovasa súlypontját kissé befelé és határozottan előre, addig a farat be feladatnál súlypontját kissé kifelé és határozottan hátra kell helyeznie. A súlypont előrehelyezése az izmok és ezzel együtt a nyak mélyre és előrenyújtásával végzi, a súlypont hátravételét a hátra és feligazodással, a hátulsó láb ízületeinek hajlításával tudja végrehajtani a ló.

Ezért van az, hogy a vállat be típusú feladatok (vállat be, csizmára való engedés, eleje kürüli fordulat) elengedtető jellegű (izmok nyújtása), a farat be típusú feladatok (farat be, farat ki, oldaljárás, hátulja körüli fordulat, perdülés) összeszedő jellegű (feligazodás, ültetettség).

Szólj hozzá!

Megjöttek a fecskék!

2013. április 10. 16:25 - patkószeg

Kajaszoszentpeterpuszta.jpgMindenkinek jelzem, hogy a Kajászó-Szentpéterpuszta Lovardába tegnap, 2013. április 9-én megérkeztek a fecskék.

Végleg itt a tavasz!

Már éppen ideje volt, mert a lovak már hetek óta teljes erőből elkezdték váltani a szőrüket. Talán ők is ezt a pillanatot várták: a meleg végleges megérkezését, a napsütést, a tavasz kezdetét.

(A tél meg húzzon végre el!)

Szólj hozzá!

Száronlét 2.

2013. április 08. 16:30 - patkószeg

Ha valaki nem értette volna előző cikkem (Száronlét), akkor az alábbiakban mellékelek hozzá egy fényképet.

Solymosi Bertold barátomtól kaptam (kép bal oldalán Csenge nevű lovával), de most nem őt szeretném kiemelni, hanem a kép jobb oldalán látható Zerinváry Szilárdot, illetve Deborahh nevű 6 éves arab kancáját. A ló nyilvánvalóan száron van, bár nincs kantár a lovon és a kötőfékbe csatolt szárak is „előírásszerű”, leheletfinom, csupán a szárak súlyának megfelelő kapcsolatot tartják fenn a lóval. A fotó IV. Béla király, Adriáig vezető útjának (Trogir) emléket állító tavalyi túrájukon, Splitben készült!

A száronléthez keret kell, meg ülés, nem pedig szárak!

zerinváry1.jpg

Szólj hozzá!

„Én még a régi szellemben nevelkedtem…”

2013. április 05. 09:03 - patkószeg

Járosi Tünde hozzászólása a Zabla és Kengyel blog Teljesítményt, most és mindenáron! című bejegyzéshez:
Köszönöm ezt az írásodat is!

Én meg régi szellemben nevelkedtem, amikor a lovaglás nem a segédeszközök használatára fókuszált, hanem a lovaglótechnika helyes elsajátítására, a tiszteletre, a munkával szembeni maximális alázatra. Nagyon-nagyon hiányolom a mai lovas életből, hogy a lovasok többsége szinte semmit nem tud a lóról. Sem anatómiailag, sem etológiailag. Így nem érti es nem is értheti meg, hogy miért olyan könnyű egy lovat leamortizálni, ahelyett, hogy helyes, türelmes képzéssel, "működésének" megismerésével könnyebben, gyorsabban, hatékonyabban dolgozhatnának. Sokan ezeket a dolgokat valamiféle bűnös dolognak tekintik, pedig ha működött 150-200 evvel ezelőtt, miért ne működne most is?

Szerencsére Németországban vagy az USA-ban - ha van rá anyagi kerete az embernek - nagyon sokfele tanfolyamon tanulhat az ember a LÓRÓL. És akkor még a lovaglástechnikáról nem is beszéltünk. De megismerni, megérteni az állatot, aki - számomra legalábbis - nem sportszer, hanem társ, az ma nem divat.

Ezért örülök az efféle hiánypótló, szemfelnyitó írásoknak, amikor nem csak én potyorgom a gondolataimat, hanem olyas valaki, akinek a szakmában neve van!

Én a klasszikus képzés híve vagyok, a türelmes kitartó munkáé. Ha nem egy hónap alatt megy valami csak három hónap alatt, akkor sincs baj. A baj legtöbbször a szemlélettel van. A fiataloknak, az utánpótlásnak meg honnan is lenne megfelelő szemlelete, ha manapság mar az edzőknek sincs? (És itt jönne egy hosszas fejtegetés a mai lovasképzésről, ill. annak hiányosságairól - de nem jön!)

Köszönöm, hogy ezekről írsz, mert ezek kellenek!

1 komment

Száronlét

2013. április 03. 10:37 - patkószeg

Írta: Dr. Gőblyös István

piaffeszárnélkül.jpgA ló akkor van száron, ha a lovas által meghatározott keretet a ló önmagától, a lovas külön erre irányuló tevékenysége nélkül puhán és folyamatosan kitölti. Ha a keretet a lovas tágítja, akkor a ló nyakát előre és lefelé nyújtja, lépéshosszát (vágtánál vágtaugrásainak hosszát) növeli, ha rövidíti a keretet, akkor fel és hátraigazodik, lépéshosszát (vágtánál vágtaugrásainak hosszát) rövidíti. A keret bővíthetőségének és szűkíthetőségének határait a ló képzettsége szabja meg, minél képzettebb a ló a határok annál inkább kitolódnak.

A száronlét nem azonos a támaszkodással. A támaszkodás kapcsolatot, kontaktust jelent a lovas keze és a ló szája között, amit a szár és a zabla közvetít. Általában a száronlétről is azt gondolják, hogy a keretet a lovas csizmái, testsúlya és a szárak határozzák meg. De ez nem feltétlenül van így. A keret „elejét és hátulját” szárak nélkül is meghatározhatja a lovas! Ha ezt a „fejben” meghatározott keretet tölti ki a ló, akkor természetesen száron van, anélkül, hogy támaszkodna!

Igazán nagy lovasmesterektől gyakran látni ezt: a legmagasabb feladatokat, például piaffe-ot végeznek támaszkodás nélkül, sőt „odadobott” száron is. Márpedig, a példának vett piaffe-ot csak száron levő ló tudja helyesen végrehajtani.

Szólj hozzá!

Nyílt szakmai est

2013. április 02. 09:24 - patkószeg

bb1.jpgProgram:

2013. április 9.

Helyszín: Kajászó-Szentpéterpuszta Lovarda

17:30 - 18:00 Érkezés
18:00 - 19:00 Hosszhajlítások: elmélet
19:15 - 20:00 Hosszhajlítások képzett lóval kézen, nyeregben
20:00 - 20:30 Második elméleti rész, kérdések-válaszok

A nyílt szakmai est a klasszikus lókiképzéssel foglalkozik limitált résztvevői létszámmal. (max. 10 fő)
Részvételi díj: net. 7500 Ft
Az eseményen tea, kávé, pogácsa kerül felszolgálásra.
A részvétel előzetes jelentkezéshez kötött:
goblyos@gmail.com
30-3831375

Szólj hozzá!

Iskolaállj: a magyar lovaskultúra feltámasztása 2.

2013. március 31. 14:52 - patkószeg

Írta: dr. Gőblyös István

Képeket csatolok, hogy ne legyen félreérthetető az, amiről az előző bejegyzésben (Iskolaállj: a magyar lovaskultúra feltámasztása) írtam: Alig száz évvel ezelőtt még a lókiképzéshez kapcsolódó szaktudást az iskolaállj feladattal fejezték ki, manapság már nem hogy a feladatot nem hajtják végre, de magát a feladatot sem ismerik.!

Az emlékművön a huszár iskolaállj feladatot végez:

komárom.jpg

Az iskolaállj a magasiskola hagyományos feladata:

iskolaállj1.jpg

iskolaállj4.jpg

Az iskolaállj napjainkban (Sabine Oettel, Bent Branderup):

iskolaállj2.jpg

iskolaállj.jpg

Iskolaállj kézen (Sabine Oettel):

jarliskolaállj.jpg

Szólj hozzá!

A tábornoki kantár

2013. március 29. 21:31 - patkószeg

A múlt héten az új Andrássy szobor kantárának kapcsán (az archív fotókon nem látszik pontosan a zabla és a szárak csatlakozása) felhívtam Pénzes Gábor barátomat, hagyományőrző őrnagyot. A beszélgetés rövid úton a katonai kantárokra fordult, azon belül is a tábornokok kantáraira. Gábor, – bár már máskor is meglepett széleskörű tudásával – ott, helyben, a telefonban elkezdte sorolni a kantár részleteit! Az adatok szinte követhetetlenek voltak számomra, ezért megkértem, hogy írja le nekem. Az alábbi levelet kaptam tőle, amit a Zabla és Kengyel blogon megosztok: egyrészt, hogy ezúton is erősítsem a kollektív emlékezetet, másrészt okulásul, hogy vannak még…


pénzes.jpg(Minden esetre, hogy mindenki lássa, Pénzes Gábor nem csak a szavak embere, melléklem fotóját is, hogy mindenkiben kellő tisztelet ébredjen.)


„Szervusz István!

Az Osztrák-Magyar Monarchia magyar tábornokainak díszkantárára egységesen vonatkozott az egész tábornoki karra fegyvernemi eredettől függetlenül a XIX. sz. közepétől.

A kantár formája, kivitelezése, veretékezése egyértelműen a huszár díszkantárokra utal, melyek eredetét egész a középkorig vissza lehet vezetni. Pompás darabjai maradtak fenn az ún. Teleki gyűjteményben a XVI. sz.-i főúri díszkantároknak. Ezeknek egyébként egyik leghíresebb darabja Bethlen Gábor által a Svéd királynak ajándékozott nyeregszerszám kollekció.

A tábornoki kantár anyaga 3-4 mm vastag marhabőr, amelyet 1 mm-es piros szattyánbőrrel borítottak. Innen a borított kivitelű kantár megfogalmazás. A tarkószíj 36mm széles, tarkórészén 22cm hosszú összetett lánc (mint a zablalánc), ami kampóval két oroszlán fej verethez kapcsolódik. A pofaszíj csatlékok 18mm szélesek és tulajdonképpen a tarkószíj félbevágásával szabatnak ki, hosszuk 19 cm és végükön szíjvég veret van. A kantár egésze félgömb veretekkel van kiverve, amelyeket a szattyánbőrön és a szíjbőrön egyaránt átszúrnak és a kantár fonákján leborítják a takaróbőr átlapolásával. Mind a homlok, mind az orrszíj egyaránt korongveretekkel kivert. A homlokszíjon 16 az orrszíjon 10 korong van Az orrszíj közepén egy hosszított három koronggal ellátott díszveret van. Az orrszíj a pofaszíj csatok alá egyszerűen be van csúsztatva, önálló tarkószíja nincs.

A kantár ún. homlokkeresztes kantár. A homlok és az orrszíjat egy összetett lánccal fedett, közepén homlokkoronggal (napkorong) ellátott és a ló fején keresztben futó bőrszíj köti össze, amely 38+9 cm hosszú. Egyik vége a homlokszíj 4. verete alá van bevarrva, a másik vége pedig a hátsó pofaszíj csat alá fut be és egy 9 cm hosszú és 2 mm vastag csatlék résszel a csatpecekben rögzül.

A kantár kiegészül még egy nyakló dísszel, amely 1,1 m hosszú és 2 cm széles a kantárral megegyező korongveretekkel kiverve úgy, mint a kanáron, a veretek távolsága 2 cm. A nyakló alján a ló nyaka alatt nyakló disz van, amelyet csak a magyar kantárokon látható nap és hold motívum díszit. Ez egy gömb, aminek az alján félhold alak van. A félhold belseje emberi arcot formáz. Egyébként a XVIII. sz.-i fringia típusú szablyapengék vésetén ugyan ez a motívum látható a madonnával együtt (madonnás pengék).

Ez egy rendkívül ősi szimbólum rendszer még a sztyeppei ősvallásból eredeztethető és a világ egységét, a harmóniát, egyensúlyt jeleníti meg, amit a két égitest egyszerre történő megjelenítése mutat. Sötétség-világosság. Nő-férfi egység. A férfi a nap (tűz, erő, harciasság, hév) a nőiség a hold (holdciklus hatása a nőkre, a hold-víz szabályozása árapály) a szimbólumok jelentése szerint. Az ősvallás egyébként az egységet hirdette, a főisten magában hordozta minkét jelentést, mint a nap-hold, sötét-világos, de ketté is vált, mint a földanya és a tüzes hadúr, vagyis a nap. Innen is látszik, hogy milyen bonyolult és egyben milyen egyszerű, természetközpontú volt a magyar ősvallás, ami nem az ellentéteket hirdette (jó és rossz) hanem az egységet, ami nélkül felborul a világrend (mint a nappal és az éj, a hold és a nap) mert az egyik nem lehet meg a másik nélkül. Ez még a magyar nyelvben a mai napig megvan és így csak a sztyeppei lovasnépek gondolkodtak. A letelepült nyugatiak soha. Ilyen szó pl. a feleség tehát két ember, férfi-nő egymás nélkül csak fél, a testvér, ami egy testből, egységből való származást jelent, az anyaföld, ami a hold hatása alatt áll és nőnemű (nem Vaterland, ami férfi eredetű), de a nap energiája élteti, a nélkül nem él, tehát egységként létezhet csak. Ezért vagyunk egyébként a mai napig lovasnép, bár ezeket az összefüggéseket csak kevesen szokták indokként felhozni.

Ezeket az ősi szimbólumokat hordozza tehát ez a díszkantár, ami pikáns módon a Monarchia hadseregében rendszeresítésre került. Bár, ha ezeket a korabeli osztrák hadvezetés tudta volna nem valószínű, hogy bevezette volna. Szerencsére ők csak egy esztétikus díszt láttak ebben a maguk korlátolt nyugati felfogásukkal.

Üdvözlettel:

Gábor”

5 komment

Iskolaállj: a magyar lovaskultúra feltámasztása

2013. március 28. 13:10 - patkószeg

Írta: dr. Gőblyös István

komárom.jpgTegnap Komáromban jártam. A központban található a Radeczky huszárok piavei és isonzói hősi halottjainak emlékműve. A dombormű furcsa, szinte érthetetlen helyzetben ábrázolja az ezred lovasát – gondolhatná napjaink akár legmagasabb műveltséggel rendelkező lovasszakembere is! Ám a lovas természetesen magasiskolai feladatban, iskolaálljban került ábrázolásra! Ez fejezi ki az akkori lovas szakemberek lovaskultúrájának színvonalát, szakmai hozzáértésük vitathatatlan erősségét.

Míg az ikolaállj alig száz évvel ezelőtt evidens része volt a magyar lovaskultúrának, mára a szakma művelése színvonalában olyannyira visszaesett, hogy magát a feladatot sem ismerik fel, még a magukat legkomolyabb szakembernek tekintő lovasemberek sem! (Hogy magának a feladatnak a végrehajtásáról ne is beszéljünk!).

A magam részéről mindent meg fogok tenni, hogy a lókiképzés hazai színvonala a száz évvel ezelőttit közelítse!

Szólj hozzá!
Címkék: iskolaállj

A boldog atléta és a táncművész

2013. március 26. 07:42 - patkószeg

Hanthy.jpgA boldog atléta (happy athlete) a nemzetközi lovasszövetség egyik legtalálóbb kifejezése a modern lókiképzés kapcsán. Számomra a kirobbanó erőt és azt a képességet jelképezi, ami nem ismer akadályokat maga előtt. A kifejezés telitalálat, ami egy bizonyos szemléletet tükröz, tömören fejezi ki azokat az elvárásokat, amiket a modern szemlélet fogalmaz meg a lókiképzés céljaként.

Az én szívem azonban mást sugall. Nem csak azért, mert például a díjlovas versenyeken boldog atlétával szinte nem lehet találkozni, csak nyilvánvaló erőszakkal és izzadságszaggal, hanem azért is, mert a tökéletesen képzett ló számomra nem a hihetetlen teljesítményt, hanem az egyszerűséget, a természetességet, de ezzel együtt a könnyedséget és a délcegséget jelenti. Bár a fiatal lóban az én szemem is a hatalmas mozgást, a jövő lehetőségét látja szépnek, ezzel szemben a képzett lóban már a kidolgozott, szinte művészi mozgást, a hajlékonyságot, a táncos lépteket. Ha az idősebb lóban is a hatalmas mozgás uralja az összképet, az számomra bárdolatlanságot, nyersességet jelent. A táncolás az más. Az a képzésnek, a tanulásnak a végeredménye!

A megközelítések közötti különbséget legjobban a lovasképeken lehet érzékelni! Míg száz évvel ezelőtt, vagy akár még régebben a legjobb lovasokat rövid jármódokban (piaffe, passage, terre-a-terre) ábrázolták, addig korunk legünnepeltebb lókiképzőit (a díjlovasokat) leginkább nyújtott ügetésben fotózzák. Mindezt annak ellenére teszik, hogy a legmagasabb díjlovas feladatok (piaffe, passage, ugrásváltás minden vágtaugrásra) rövid iramú feladatok. A különbség a lókiképzéshez kapcsolódó szemlélet elmozdulását jelzi.

A modern kor hihetetlen teljesítményei ellenére a „szépérzékem” valahol ott belül inkább a régieknek ad igazat!

6 komment

Teljesítményt! Most és minden áron!

2013. március 25. 07:17 - patkószeg

rollkurs.bmpA modern lovassport egyik „hozadéka” az, hogy a lovasok a nagy és látványos sportteljesítmények gyors elérését szorgalmazzák. Mégpedig mindezt mindenáron. Ma már a felkészülés természetes része a lovak bántalmazása, az egyszerű veréstől a különleges felszerelések használatáig. Divatja van (szinte a szakma ismeretét jelképezi) a lovak különleges kikötési módszereinek, vagy a durvábbnál durvább zablák használatának. Nemrég volt „szerencsém” olyan „zablát” látni az egyik „szakboltban”, amiről szó szerint hárman sem tudtuk megállapítani, hogy egyáltalán melyik része való a ló szájába! De a szakmai hozzáértést jelképezi a különböző, egyébként tiltott szerek alkalmazása részletes ismerete is.

Persze értem én, hogy a professzionális lovasoktól (azoktól, akik ebből keresik kenyerüket) az élet, a kenyérharc megköveteli a gyors és hatékony módszerek alkalmazását. De hát a többiek? Akik a legodaadóbb társuk fizikai és szellemi egészségét teszik tönkre a „sikeresség” érdekében?

A hagyományos megközelítésben nem csak a lovak teljesítménye, hanem a ló használati idejének meghosszabbítása, hosszú időre való kiterjesztése minősítette a kiképzőt. És valójában ez ma is így van! Nagyon komoly leckét kaptam erről a napokban, amikor Sabine Oettel, az Academic Art of Riding lovas mestere munkában mutatta be 26 (igen, jól olvassák, huszonhat) éves lovát. Először a díjlovas nagydíj feladatait lovagolta le, majd iskolajármódokat, iskolaugrásokat lovagolt. Mindezt nyereg nélkül, majd a munka végén maga elé ültette kétéves kisfiát és ketten is végrehajtottak egy-két komolyabb feladatot.

A megengedhetetlen módszerek alkalmazása a lovak fizikai és mentális sérüléséhez, ezzel együtt a ló fokozódó ellenállásához vezet. A használati élettartam meghosszabbítására az erőszak, az akarnokság nem alkalmas! A szakma ismerete, a ló oktatása, tanítása, együttműködő-készségének kialakítása viszont igen!

1 komment

Hosszhajlítás állóhelyben

2013. március 24. 10:43 - patkószeg

A lókiképzés megkerülhetetlen eleme a ló egyállóhelyben történő hajlítása. A hosszhajlítás „lényegét” tejesen meg kell értenie a lónak, hogy a lovas legkisebb segítségére azonnal reagálni tudjon. A kívánt reakciót hosszan lehetne részletezni, mindebből itt három elemet szeretnék kiemelni:

Az állóhelyben történő hosszhajlítás során is elvárás, hogy a ló a gerincét a tarkótól a farokrépáig egyenletesen hajlítsa meg. Lovon ülve a lovas a helyes hajlítottságot onnan érzi, hogy a nyereg a belső oldalon erőteljesen lesüllyed. „A lovas szinte leesik a belső oldalon.” A nyereg lesüllyedésével együtt természetesen a lovas belső csípője is lesüllyed, a külső magasan marad. A felületes kiképző ezt szokta összekeverni a súlypont belső oldalra való helyezésével, holott ez nem egy és ugyanaz! A lovas belső csípőjének leeresztése és a lovas súlypontjának a belső oldalra való elmozdítása két teljesen különböző fogalom. Ezt állóhelyben lehet a legvilágosabban érzékelni! Ebből a félreértésből adódik a vita a vállat be esetén a lovas súlypontjának befelé, vagy kifelé való elmozdításáról. Mozgás közben ugyanis a súlypontot a ló vezetése szempontjából kell befelé, vagy kifelé helyezni (az éppen fennálló kívánalmaknak megfelelően), a hosszhajlításhoz nem kell a testsúlyt befelé mozdítani, hanem a csípőt kell lesüllyeszteni!

boldt5vb(1).jpgA kiképzés egyik célja a hosszhajlítások kapcsán az, hogy a ló a feladatot annyira megértse, hogy azt a szárak és a csizmák jeladása nélkül is végrehajtsa! Hosszhajlítást szárak és csizmák nélkül? Igen! Tudom, hogy ez első pillanatra furcsa, sőt talán elképzelhetetlen, de ezzel együtt mégis csak így van. Természetesen nem baj, nem rossz, ha a szárak és csizmák is részt vesznek a segítségadásban, de ez segítségadás (!), a jel (a láthatatlanná finomított segítség) az más és ezt szeretném az alábbiakban részletezni. A hosszhajlítást a lovas felsőtestének torziójával jelzi a lónak (vállak a vállakkal, csípő a csípővel párhuzamos), amit a lovas külső combjának enyhe előretolásával tud erősíteni. Ez látszik Harry Boldt ominózus képén is! Ezért van keveredés, hogy a külső lábnak vajon a heveder mögött van-e a helye, vagy sem. Természetesen a hosszhajlítást támogathatja a külső csizma, de még egyszer ki kell emelni, hogy a hosszhajlítást alapvetően a lovas teste és combjai jelzik a lónak. A csizma támogathatja a feladatot a heveder mögé hátramozdulva, de a combnak akkor is előre felé mozdulva kell a hajlítást jeleznie! Ugyan ez áll a szárakra is. A szárak feladata alapvetően a vállak vezetése és csak szükség szerint kell részt venniük a hosszhajlításban, a ló rövidítéséhez pedig (optimális esetben) a száraknak nincs közük!

Az állóhelyben történő hajlítás talán legfontosabb „hozadéka” az, hogy ezzel a módszerrel érti meg és gyakorolhatja legegyszerűbben súlypontjának előre-hátra, illetve jobbra-balra való elmozdítását. Az állóhelyben végzett vállat be feladat során a lónak határozottan előre és kissé befelé, a farat be feladatnál határozottan hátra és kissé kifelé kell súlypontját mozdítania. A súlypont előre való mozdítását a nyak és tarkó előre és lefelé való mélyítésével, a súlypont hátra való mozdítását a nyak és tarkó fel és hátraigazításával, a hátulsó ízületek hajlításával tudja elérni a ló.

A hosszhajlítás állóhelyben történő gyakorlását minden kedves olvasómnak melegen ajánlom, ahhoz sok sikert kívánok. Aki a fentieket nem hiszi járjon utána (vagy jöjjön el hozzám: megmutatom)!

Szólj hozzá!

A lovad a tükröd

2013. március 22. 10:24 - patkószeg

Patkószegként az alábbi poszthoz annyit fűzök hozzá, hogy a tükörképet leginkább a ló csillogó szemében és fényes szőrében lehet igazán látni. (Van persze megmattult, elhomályosodott, fényét vesztett tükör is.)

Az alábbiakban Igaz Andrea írása olvasható:

„A lovad a tükröd,amely soha nem hízeleg neked. Tükrözi a temperamentumodat. Tükrözi a hangulatingadozásaidat. Soha ne légy dühös a lovadra, hiszen az olyan, mintha saját tükörképed dühítene.” (Rudolf G. Binding)

Még mielőtt lovunkkal szemben elvárásaink lennének, vizsgáljuk meg, hogy vajon mi mindent megtettünk-e annak érdekében, hogy lovunk ezeket teljesíteni is tudja. Természetesen a legalapvetőbbek a tartási és a takarmányozási körülmények megfelelő biztosítása (lásd a Zabla és Kengyel előző bejegyzését: „Felelős lettél azért, amit megszelídítettél”).  Lovunk fogazatának rendszeres ellenőrzése, szükség esetén megreszeltetése, a paták ápolása, megfelelő patkolása 6-8 hetente alapvető követelmény. Használjuk ki az ostheopátia, kiropraktika, a masszázs és az akupunktúra jótékony hatásait, mivel ezek sok olyan feszültséget feloldhatnak lovunkban (ha ezeket hozzá értő, képzett szakember végzi) amelyek esetleg ellenkezésének kiváltó okai lehetnek.

Meghatározó a lovunknak kényelmes szerszám. Így a megfelelően beállított kantár, passzoló zabla és a kifogástalanul felfekvő, lovunk hátára igazított nyereg. Főképpen a díjlovasok máig gondosan fáslizzák lovaikat mind munkában, mind az istállóban annak ellenére, hogy több tanulmány foglalkozik a fáslizás (leginkább a vérellátásra és a nyirok rendszerre gyakorolt) káros hatásaival. Ezért a szép, színes, divatos fáslik helyett lehetőség szerint alkalmazzunk jó minőségű „lélegző” ín- és bokavédőket.

Mindezeken felül lényeges, hogy lovunk alkatának, temperamentumának, képességének, korának, képzettségi szintjének megfelelően, kondíciójához és egészségi állapotához igazodva követeljünk.

Ha mindent megtettünk lovunk jó közérzetéért, egészségéért és munkában mégsem reálisan megfogalmazható elvárásoknak megfelelően teljesít, akkor bizony eljött az ideje, hogy saját lovaglásunkat illetve edzésmódszerünket vegyük nagyító alá, és szigorú önkritikát gyakoroljunk.

Rossz nyelvek szerint egy ló lovagolhatósága annak a mutatója, hogy milyen mértékben képes elviselni lovasának inkompetenciáját!

2 komment

„felelős lettél azért, amit megszelidítettél."

2013. március 18. 05:29 - patkószeg

Igaz Andrea írása

„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelidítettél." (Antoine de Saint Exupery,  A kis herceg)

A legtöbb, felelősség teljes lótartó szorgalmasan kimegy (lehetőség szerint) minden nap a lovacskájához, kihozza a boxból, megpucolgatja (remélhetőleg), egy két jutalomfalatot vagy cukorkát is ad neki (csak, hogy had örüljön, meg egyébként is olyan aranyos amikor kunyerál), majd lelovagolja. Ha jól dolgozott ismét juti falat, ha nem akkor bosszankodik rajta, hogy „már megint szándékosan kitolt velem”, ismét leápolja majd be a boxba és dolgát jól végezve, nyugodt lelkiismerettel haza megy. De elgondolkodtunk e már valaha azon, hogy a lovunknak milyen valós igényei vannak?

A lovak többsége 23! órát áll az átlagosan 3x3 méteres boxában, igényeihez képest rendkívül kevés szálas takarmánnyal, ellenben nagy mennyiségű szemes takarmánnyal ellátva. Egy olyan állat, amely szervezete a folyamatos mozgásra, és napi 18 órán keresztüli táplálék felvételre lett kitalálva. Gondoltunk e már rá, hogy lovunk nem biztos, hogy azért örül nekünk amikor meglát mert szeret minket, hanem azért, mert ez esetleg az egyetlen módja annak, hogy bezártságából legalább arra a kis időre kiszabadulhasson. A legtöbb sportlovas még napjainkban is fél a lovát kiengedni a legelőre vagy a karámba sérüléstől tartva, kis szerencsével kézen vezetve legelészhetnek. Ezért úgy gondolom, hogy ideje egy kicsit behatóbban megvizsgálni a lótartás talán két legfontosabb aspektusát: a takarmányozást és a mozgatást.

A lovak takarmány igénye természetesen a terheléstől is függ. Könnyű munkánál ez elegendő mennyiségű szénát (ez kb. a test tömeg 1,8%-át) jelent, 1-2 kg szemes takarmánnyal, és szükség esetén ásványi anyag és vitamin kiegészítéssel. A sportlovaknak természetesen a megnövelt követelmények miatt ennél többre van szükségük, különben a teljesítmény csökkenésével kell számolnunk. Ez több fehérje, energia, és ásványi anyag, aminosav, vitamin és nyomelem szükségletet jelent. Különbséget kell tenni abban is, hogy milyen jellegű terhelésnek tesszük ki lovunkat.

Egy ugróló esetében nagyobb energia mennyiségre van szükség ahhoz, hogy a lehető legrövidebb idő alatt, hibátlanul tudjon egy pályát abszolválni. Ehhez gyorsan rendelkezésre álló izomerőre van szükség, amelyhez elsősorban gabonafélékből juthat hozzá.  

Ezzel ellentétben egy díjlónak kevésbé van szüksége gyorsan rendelkezésre álló izomenergiára, hiszen nekik sokkal inkább elengedettnek, hajlékonynak, kiegyensúlyozottnak kell lenniük, nem pedig vadul ugrabugrálva teljesíteni egy programot a négyszögben. A legkiválóbb minőségű anyaszéna a legtökéletesebb ezen szükséglet kielégítésére, kis mennyiségű szemes takarmánnyal kiegészítve. Gyorsan felszabadítható energiára csak a nehéz osztály feladatainál, a piaffe és a passage kivitelezésekor van szükség.

Általánosságban kijelenthető, hogy a legfontosabb a kiváló minőségű széna, megfelelő mennyiségben való etetése. Ellenkező esetben  gyomor-  és bélproblémák (úgy mint gyomorfekély és kólika) unalom és stresszhelyzet, teljesítmény csökkenés, idegesség, lovagolhatósági problémák  léphetnek fel. Ideális esetben a szálas takarmány korlátlan mennyiségben áll a ló rendelkezésére, de mindenképpen ajánlott  egy 600kg-os ugrólónál 8-9kg, díjlónál kb. 10-12kg szálas napi etetése. (A késői kaszálású szénára ezek az adatok már nem igazak , mivel annak nyersrost tartalma akár 35% feletti is lehet, így lényegesen nehezebben emészthető.)

Az ajánlott szemes takarmány első sorban a jó minőségű zab mivel a gabona félék közül a ló számára ez a legkönnyebben emészthető ( árpa és kukorica  csak  hőkezelt formában javallott, nem csak a nehéz emészthetőség miatt, hanem a fogakat is károsíthatja). Az ajánlott mennyiség közép- és nehézosztályú ugrólónál 4 kg, díjlónál 3-3,5kg naponta, a napi háromszori etetésre elosztva.

Kiegészítő „energiabomba” céljára kiválóan alkalmas a takarmány olajokkal való kiegészítése. 0,3l olaj energia tartalma hozzávetőleg 1kg zabénak felel meg. 25-100ml olaj napi etetése igen hasznos lehet. Pozitív hatásai közé tartozik a por megkötése, csillogó szőrzet de hasznos allergiás lovak esetében, az immunrendszer problémáinál, bélproblémáknál is. Ajánlatos hidegen sajtolt, élelmiszer minőségű olajok használata (leginkább lenolaj).

Sokan aggódnak a túlzott fehérje bevitel miatt, annak ellenére, hogy ez a sportovak etetésénél kevéssé valós veszély. Naponta 2g/kg  (tehát egy 600kg-os lónál 1200g) emészthető nyersfehérje  bevitelének nincs negatív következménye. Mivel a nyersfehérje emészthetősége sokszor alacsony, ajánlatos a sportlovaknál esszenciális aminosavak etetése, mivel az izomépítéshez ezek elengedhetetlenek.  

A munkában lévő lovak az izzadás során sokszor nagy mennyiségben veszítenek elektrolitokat (Nátrium-klorid, Kálium). A teljesítmény növelésével tehát megnő az ásványi anyag szükséglet is. Elégséges szálas etetésénél a Kálium igény pótolható, a Nátrium-klorid azonban nem. Egy 600 kg-os ló Nátrium-klorid igénye könnyű munkában napi 27g, nehéz munkánál 85g. Természetesen az  elégséges  mennyiségű só bevitele mellett mindig ügyeljünk, hogy mindig álljon tiszta ivóvíz lovunk rendelkezésére.

A mikrotápanyagok biztosítása érdekében állatorvosunkkal egyeztetve könnyen kiválasztható a megfelelő termék, hogy lovunk a nagy terhelésnél megnövekedett vitamin illetve ásványianyag igényét kielégítsük.
Sokan elfelejtik, hogy a mozgás a lovak számára létfontosságú. A sportlovak többsége nem a túlterheléstől sérül meg,  lesz beteg vagy  „idegbeteg” hanem a sok állástól.

23 óra a boxban, 1óra kontrollált mozgás (lovaglás, futószár, kézen séta, stb.) Ha ezzel szembe állítjuk, hogy egy vadló átlagosan napi 12-16! órát mozog (túlnyomó részben lépésben) igen megdöbbentő a különbség.
Természetesen nagy segítség lehet egy jártatógép, de az ebben eltöltött idő se legyen több napi 45 percnél (ne felejtsük el, hogy a lovak folyamatosan körön mozognak benne), az átmérője min. 15 métert érje el, és fordítsunk különös gondot talajának gondozására. Ha jó az idő és megfelelőek a talajviszonyok munka előtt sétáljunk ki terepre,  télen pedig hagyjuk lovunkat néha mindenféle gúzsba kötés nélkül futószáron kocogni vagy tombolni.

Egyre több élvonalbeli lovas ismeri fel nem csak a munkán kívüli mozgás fontosságát, de a legelőn és a karámban eltöltött órák pozitív hatását is. Csak egy pár példa azokra a top lovasokra, akiknek minden lova naponta jár a legelőre: Carl Hester, Ingrid Klimke, Janne Friederike Meyer.

Janne Friederike Meyert idézve: ha egy ló tönkremegy attól, hogy egy egészségeset szalad vagy bokkol a legelőn, hogyan bírná ki az élsport terhelését?

Minden lónak szüksége van szociális érintkezési lehetőségre fajtársaival, szabad, kötetlen mozgáslehetőségre. Nincs semmi jobb hatással lovunk fizikai és mentális egészségére, mint napi pár óra a (jól karban tartott, ápolt) legelőn.

Szólj hozzá!

Az utak végül összetalálkoznak

2013. március 15. 08:25 - patkószeg

realcowboy.jpgA hónap második keddjén megrendezett nyílt szakmai est sikeressége vitathatatlan. Ismét kiderült, hogy csak kétfajta ember létezik: a lovasemberek és a többiek. Az eseményen igazi lovasemberek vettek rész és ez már önmagában biztosította a sikert.

Bárki, bármilyen lovaglási stílusban találja meg sajátját, a ló az ló marad. Ha a stílust igazán magas fokon művelik, a végeredményben sok különbség nem lesz, legfejjebb csak a körítésben. Az alábbiakban közlöm Nádai-Nagy Péter levelét - hozzáállását, emberi kvalitásait ezúton is megsüvegelve.

(A mellékelt fénykép forrása: Nádai-Nagy Rc Realcowboy Péter vaquero horsmanship albuma.)

„Kedves István!

Nyilvánosan is szeretném megköszönni a tegnap este nekünk adott lehetőséget, nagyon élveztem és hasznosnak gondolom. Ha semmi újat sem kaptunk volna, akkor is jó volt egy valódi lovasember munkájába bepillantani, társaságában némi kiszakított időt múlatni. Az, hogy ez az alkalom több volt ennél, az különösen tetszett.

Teljesen mindegy, hogy mekkora a ló, milyen módon óhajtod lovagolni, mindegyik lóból van, ezt senkinek sohasem szabad elfelejteni. Zitához külön gratulálok. Volt szerencsém sok sportcélú ló közelében megfordulni, s amiket ezekben én nem kedvelek, annak szikráját sem fedeztem fel a lovadban. Igazi társ ő, látom én, mert ehhez nekem különösen jó szemem van!

A másik dolog, amit meg kell említsek, hogy míg sokan leszólják a western lovaglást, lovasokat, rettenetes sztereotípiák kíséretében, csak western lovasok voltunk ott, rajtad kívül!”

Szólj hozzá!

A lovaglás vezérfonala

2013. március 14. 07:13 - patkószeg

pluvinel.jpgA vonatkozó írások alapján mindeddig az a kép élt bennem, hogy a modern lókiképzés Frederico Grison XVI. századi nápolyi iskolának köszönheti a xenophoni lovasművészet újraélesztését. A saját korában is rendkívül nagy tiszteletnek örvendő lovas mestert már a kortársak is a „lovasművészet atyjának” nevezték. „Lovakra gyakorolt befolyása már első látásra is mindenkit csodálattal tölt el.” – írta róla Pasquale Caracciolo.

A hétvégén Bent Branderup előadásának egy részében kitért arra, hogy a nápolyi iskolának nem a lovasművészet újraélesztése, hanem továbbvitele köszönhető. A már az ókorban szinte tökéletességre fejlesztett lókiképzés ismeretei a korai középkorban az arab és bizánci kultúrkörben éltek tovább és különösen magas szintű művelése, azaz maga a legmagasabb lovas kultúra csak Bizánc eleste után került a nápolyi iskolába.

A lókiépzés kultúrája több ezer éves. A kiképzés elveinek vezérfonala Xenophontól kezdve világosan követhető, azt kitalálni nem kell, de nem is lehet. Elsajátítani viszont igen, de csak abban a kultúrkörben, amely azt magáénak tudja.

Szólj hozzá!

A szerencsés fotó

2013. március 13. 09:32 - patkószeg

bb6.jpgA hétvégi Bent Branderup szemináriumon a dolgok természetéből fakadóan jó néhány fénykép készült. A mellékelt kép, a fotók első átnézésekor egyáltalán nem fogott meg, sem a ló, sem a mester nem látszik igazán rajta. Mégis most, a fényképek utólagos nézegetése során, ennek örülök a legjobban.

Tartja ugyanis bennem a hosszhajlításhoz kapcsolódó lovasérzést, mégpedig a belső csípő lesüllyedésének fontosságát. Ha ugyanis a ló ténylegesen meghajlítja a teljes gerincoszlopát, akkor a nyereg belső oldala annyira lesüllyed, hogy a lovas "szinte le akar esni azon az oldalon." A belső ülőcsont és ezzel együtt a sarok határozott lesüllyedése világosan látszik a fotón, Zitát a mester, Bent Branderup hajlítja úgy, hogy a kellő lovasérzés "megjöjjön".

Szerencsés a fotó!

Szólj hozzá!

Nehéz megszólalni!

2013. március 10. 06:49 - patkószeg

bb.jpgMa nagyon nehezemre esik megszólalni!

Bent Branderup szemináriumának első napja után csak az alázatról, a szakma szeretetéről, az elhivatottságról, az elődök tiszteletéről és az önvizsgálat fontosságáról tudnék hosszú bekezdéseket írni.

(Meg keseregni, hogy magyar lovas létemre, a hazai hagyományok ellenére, miért kell nekem ezt hazámtól távol keresgélni?!)

4 komment
Címkék: Branderup
süti beállítások módosítása
Mobil