Nemzeti lovaskultúránk nem újítható meg elődeink tisztelete nélkül. A tisztelet azonban nem teljes a múltba révedező sóhajtozással, az "örkényiek" manapság divatos felemlegetésével. Ez édeskevés. A valódi tisztelet az elődök megismerésén alapszik. Ez azonban nem egyszerű.

Azért mert a hetvenes, nyolcvanas, sőt a kilencvenes évek, egyébként rendkívül komoly állami támogatást kapó lovasai egyszerűen kultúrális karanténba zárták az őket megelőző lovasgenerációt. Ahelyett, hogy alázattal megtanulták volna a még élő elődöktől a lovas szakmát, ahelyett, hogy felkarolták volna évezredes hagyományainkat, egyszerű kézlegyintéssel tolták félre a "vén háborús bűnösöket", a kor legkiválóbb lovas szakembereit. Nagyot hibáztak. Nemzeti lovaskultúránk gyakorlatilag lenullázódótt, a hetvenes, nyolcvanas, kilencvenes évek, autodidaktáknak, kulturálisan gyökértelennek tekinthető lovasgenerációja (tisztelet a kivételnek) nincs abban a helyzetben, hogy bármit is továbbadjon napjaink lovasainak.

Az elveszett kultúra visszaállítása nem egyszerű feladat, de elődeink munkájának, lovaskultúrájának lehető legrészletesebb megismerése megkerülhetetlen. Ez elődeink valódi tisztelete.

"A váll, csípő, sarok egy függőlegesbe essen!" Unos-untalan ezt lehet hallani. Valójában ez egy, egyébként durvának mondható megközelítése egy bizonyos ülésnek. De nem csak ilyen ülés létezik! És a jó lovas hol ezt használja, hol nem. Az alábbi képek a másik fajta ülés, a brida ülés természetességét mutatják! (A brida ülésről ide kattintva olvashatsz!)

Napjainkban a brida ülésre azt mondják, hogy az idejétmúlt, az a lónak hátrányos, stb. Én viszot javaslom a kipróbálását. Az egyensúlyról, a lovasérzésről egészen más tapasztalatokat ad, mint amit az elvárt függőlegességet tartó (gineta) ülés használata során kap a lovas.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a váll, csípő, sarok egy függőlegesben való tartása helyes ülést jelent. De van másfajta helyes ülés is. Az üléseket próbálgassátok, az érzéseket keresgessétek, a képeket nézegessétek! :)

Gőblyös István

Lezsák Levente

Tászler Melinda

Gulyás Eszter: iskolaállj

Pollák Tamás

Ezek az ülések rendkívül hasonlítanak (különösen a hölgyek karakterisztikus ülései) az alábbiakra!

Zrínyi Miklós

Kétfajta embert létezik: a lovasember és a többiek. Ezt onnan lehet tudni, hogy ha csak lovasembert teremtett volna a Jóisten, akkor az embernek olyan hosszú lenne az alkarja, hogy meg tudná fogni a zablakarikát.

A lovasember tiszteli társát (mind a másik lovasembert, mind a lovát), azokat magával egyenrangú partnernek tekinti. A lovasember szemében nincs alá-fölérendeltségi viszony. (Vezető szerep, vagy a lova kapcsán "ménesvezéri" helyzet persze van.) A visszaemlékezések szerint komoly megrökönyödést és ellenérzést váltott ki a tisztek között az, hogy a huszártisztek nem különültek el a tiszthelyettesektől, tisztesektől, huszárjaiktól.

Mindebből csak azt kell látni, hogy aki kizárólag munkaeszközként tekint lovára, vagy a teljesítmény érdekében nem riad vissza semmilyen eszköz használatától, aki nem becsüli lovas társait, az nem lovasember - lókiképzésre valójában alkalmatlan.

A lovas, különösen a fiatal lóval szemben jóval erősebb és ügyesebb. Ezzel az erővel és hatalommal nem szabad visszaélni. A ló az erőszakosság miatt vagy testileg, lelkileg tönkremegy és 8-10-12 éves korára eladják, "ifi" lovassal lovagoltatják, félreteszik, stb. (azaz küldik a kukába), vagy ha esetleg valamilyen módon átvészeli életének ezt a szakaszát, akkor "nehezen lovagolhatóvá", vagy "butává" válik, ellenszegülő lesz, hozzáerősödik a tortúrához, ellenálló lesz, amit kapott lovasától, lovasaitól, azt kamatostól visszaadja. Aki ilyen lovakat képez az lovas ugyan, de nem lovasember.

Amikor a földről történő munkát választottam a hétvégi nyílt nap témájául (2014. december 7. 15 óra, Kajászó-Szentpéterpuszta Lovarda, részletekről ide kattintva olvashatsz) tulajdonképpen nem is gondoltam, hogy milyen nagy fába vágom a fejszémet és milyen összetett kérdés bemutatása elé állítom vendégeimet, Bóta Andrást és Szirtes Bencét.

A kézen történő munkára sokan csak legyintenek: "Ugyan, minek szaladgálnak a lovak után?" felkiáltással. De ugyan így teszik fel a kérdést a futószárazással kapcsolatban is: "Miért kell a futószárazásból tudományt csinálni, ha arra egy ügyesebb ifi lovas is képes és különben is a ló hátára kell ülni, miért kellene a földön annyit cicerészni?"

Hát nem így van!

A földről történő munkának rendkívül nagy hagyományai vannak nem csak a nemzetközi, de a magyar lovaskultúrában is. Olyannyira, hogy a kézen történő képzéshez sokszor külön helyet biztosítottak a lovasoknak. A magas lovakhoz ugyanis padkára volt szükség! A fenti képen Moys Elemér huszár ezredes padkáról idomít.

De a komoly lókiképző tisztában az azzal is, hogy a futószárazás nem a ló lemozgatására való, megfelelő hozzáértéssel a ló teljes kiképzését végre lehet hajtani futószáron.

A nyílt napon a vonatkozó elméleti kérdéseket és technikákat mutatjuk be: Hogyan lehet már a felülés előtt megtanítani a lovat a lovas segítségeinek (szár, csizma, testsúly) megértésére és elfogadására, hogyan lehet megtanítani a lovat földről a hosszhajlításokra (vállat be, farat be, oldaljárás), hogyan lehet megtanítani a lovat a félfelvétel megértésére, hogyan lehet délceg mozgásúvá nevelni az egyes jármódokban a közepes adottságú lovat, hogyan lehet a legmagasabb feladatokra (piaffe, redopp) kiképezni a lovakat, stb.

Szóval készüljetek!

Aki teheti, menjen el - ma délután megismétlik az Equissimot, az Uniqua Lovas Világkupa lovas showműsorát! Lelket gyönyörködtetően szép, kiváló ellenpontja a világkupa versenyeinek. De emellett olyan színvonalas, hogy a műsorszámok, Pénzes Gábor és Hamza Viktória nyitánya, a bugaci csíkósok bemutatója, a győri trükklovasok műsora, a hatos fogatok karusszele, végül a díszegység huszársereg karusszele egyenrangú partnerei Pignon méltán világhírű bemutatójának.

Aki teheti, menjen el!

Az Iskolaállj a Szent István Bazilikában című cikk kapcsán (amit ide kattintva találtok) többen felvetették, hogy vajon első királyunk korában ismert volt-e a feladat és része volt-e a magyar lovaskultúrának.

Hát igen, a kérdés jogos. De mindkettőre egyértelműen igen a válasz. A Bánátban 1799-ben talált, Nagyszentmiklósi kincs néven ismertté lett lelet a 8-10. századból származik. Bár vitatják, hogy a kincs magyar, vagy avar eredetű, de ha avar is, a lényegen semmit sem változtat. A kép világos, a feladathoz kétség sem fér! Iskolaállj igazából. Ezek a gyökereink, ez a mi kultúránk, ebben itthon vagyunk. Elődeink ezt a kultúrát művelték egészen a XX. század második feléig.

Minden, magát igényesnek tartó magyar lovas ehhez tartsa magát!

A szentpétervári Ermitázs gyűjteményében található fejedelmi alak az egyik legkedvesebb lovasábrázolásom. Maga az ábrázolás részletgazdag, nagy hozzáértésről tesz tanubizonyságot és renkívül precíz:

A ló erőtől duzzadó, kifejezetten robosztus. Nem tűnik magasnak, lábai, testének egyéb méretéhez képest rövidek.

A lovas "odadobott" szárral lovagol. A szár enyhén lóg, a ló nem támaszkodik, ennek ellenére száron van.

Az odadobott szár ellenére a ló carriere-ben halad. A carriere a vágtához hasonló, de a vágtánál gyorsabb, kétütemű jármód. A carriere-ben a ló a két átulsó lábáról elrugaszkodva, nagyon nagy sebbességgel szökell előre, az egyes ugrásokat az elülső lábakra landolva végzi. A carriere-t úgy kell elképzelni, mint mikor a versenyló kiugrik a startgépből. A carriere a legnehezebb iskolajármód!

A lovas igen hosszú kengyelcsatolást használ. A kengyelt határozottan súlypontja előtt tarja. Ez nem helytelen ülés, ez nem szék ülés, hanem az ülés segíségeit megerősítő, úgynevezett brida ülés. Érdekes, hogy ezt az ülést manapság inkább a nehézlovasok ülésének tartják, de például a Képes Krónikában a könnyűlovasok ugyanilyen ülést használnak. A brida ülésről részletesen ide kattintva olvashattok.

December 1-i kezdéssel, jövő év február 27-ig, folyamatosan minden héten hétfőtől péntekig, ötnapos ló- és lovasképzést indítok. A lehetőséget egy időben legfejjebb két lovasnak és lovuknak, vagy egy lovasnak két lóval hirdetem. A résztvevők a hétköznapi napokon elméleti képzésben, valamint saját lovukon gyakorlati képzésben részesülnek.

A KÉPZÉSEN BÁRKI, BÁRMILYEN KÉPZETTSÉGŰ LÓVAL RÉSZTVEHET!

Az esemény a lovak vasárnap délutáni érkezésével kezdődik és péntek délután zárul. Maga a képzés a hétfői napon a lovak és lovasok képzettségének felmérésével kezdődik. Az ötnapos képzés célja:

• a száronlét kialakítása, vagy biztossá tétele
• hosszhajíltások (vállat be, farat be, oldaljárás) megtanítása, vagy gyakorlása
• a félfelvételek megtanítása és gyakorlása
• az elengedettség, egyensúly és egyenesség javítása
• a lovasok számára a klasszikus lókiképzés alapelveinek elsajátítása

A képzés során a résztvevők számára a Kajászó-Szentpéterpuszta Lovarda korlátlan használatát biztosítom, annak teljes szolgáltatásával. A lovak teljes ellátásban (box, almolás, etetés, időjárás függvényében karámozás vagy jártatógépes mozgatás) részesülnek.

Szállást tudok biztosítani.

Érdeklődés, időpontegyeztetés: dr. Gőblyös István (30-3831375)

Születésem óta járok a Bazilikába, de tegnap kitátottam a szám. A szentély hátsó falán, a kupola alatt négy dombormű látszik. A középső kettő szinte mindenhonnan, de a két szélső annyira oldalt helyezkedik el, hogy azok talán csak a szentély bejáratától látszanak. (Annyira elbújnak, hogy az Internetet végigböngésztem és sehol sem találtam fotót az ominózus két domborműről. A fotót a Bazilika 3D-s panoráma bemutatójából kopiztam ki, ezért ilyen rossz a minősége.) A bal oldalin Szent Istvánt lovon ábrázolják és mit tesz Isten? Iskolaállj feladatban!

És pontosan úgy, ahogyan kell. Az ábrázolás olyan precíz, hogy a dombormű alkotója nem egyszer kellett, hogy lássa a feladatot. De talán maga is képes volt végrehajtására. A ló bal hajlításban van, válla jobbra mozdul. Ezért súlyát a jobb elülső lábára terheli, bal elülső lábát felemeli. Mindeközben állóhelyben farat be helyzetbe kerül, súlypontja hátra mozdul. Jobb elülső lába ezért "dől" hátra. A farat be helyzet miatt a bal hátulsó lába áll előrébb, mert a feladatot úgy kell gyakorolni, hogy a hátulsó lábak vagy egymás mellett, vagy úgy helyezkedjenek el, hogy a hajlítás szerinti belső hátulsó láb kissé előrébb legyen. Ha a másik hátulsó láb áll elöl, akkor az iskolaállj során a csípőnél áthajlik a ló a másik oldalra, gerince S alakú lesz és farának külső oldala fog lesüllyedni a belső helyett. A ló az ábrázoláson a feladatra jellemző módon aprót hibázik, külső lábával kicsit hátra lép. Az ábrázolás tökéletes!

Eördögh András jóvoltából új lovunk van!

Tegnap Eördögh András birodalmában jártunk. A birodalom formálisan az Isten háta mögött van, valójában az Isten tenyerén!

A fal mellett végzett vállat be és farat be gyakorlatokat úgy kell elképzelni, mint amikor a fal mellé rakunk egy banánt. Ha az elejét megnyomjuk, akkor a hátulja távolodik el a faltól, ha a hátulját, akkor az eleje.

Ha a meghajlított ló farát közelítjük a falhoz, akkor a válla eltávolodik a faltól. A ló három patanyomon fog járni, a belső hátulsó lába a külső elülső vonalába kerül. Ez a vállat be feladat. Ha a vállát közelítjük a falhoz, akkor a fara fog eltávolodni a faltól. A külső hátulsó láb kerül egyvonalba a belső elülsővel. Ez a farat be feladat. Ez olyan egyszerű, mint ahogyan az alábbi videón látszik. Olyan egyszerű, mint a banán a falnál. (Bent Branderup hasonlata)

Gulyás Eszter és Táltos. Gratulálok!

Az iskolaálljról még ide és ide kattintva is olvashattok.

A jó passage az iskolaegyensúlyból következik.

De lehet passage-t végrehajtani máshogyan is.

A kétfajta passage között olyan a különbség, mint a spanyol lépés és az iskolalépés között. A spanyol lépésnél a ló azért emeli magasra a lábát, mert megértette lovasa kérését. Az iskolalépésnél azért, mert az iskolaegyensúlyból következően a vállak megkönnyülnek és a ló önmagától emeli magasabbra a lábát. Ugyanez zajlik ügetésben is. A kiképző a spanyol lépéshez hasonlóan jelezheti szándékát az elülső lábak magasabbra emelésére. De ez nem helyes. A passage lényege nem a magasra emelt elülső láb! A passage lényege az iskolaegyensúly. A magasra emelt láb csak a következmény!

A helytelen passage végrehajtása során a hátulsó lábak nem közelítik az elülsőket. Ugyan úgy, ahogyan a spanyol lépésnél sem. A ló "hosszú, mint a vonatfütty." A jó passage végrehajtása során a ló rendkívül összeszedett. A hátulsó lábak az elülsőket közelítik, a farbúb lesüllyed, a mar megemelkedik. A ló mozgása délceg és büszke.

Mindezzel együtt kétségtelen, hogy a spanyol lépés segítheti a passage feladat tanítását, de a lényeget, az iskolaegyensúly kialakítását nem kerülheti meg a lovas. És hát persze ezért van az, hogy a passage az piaffe előre!

A passage-ról még ide kattintva olvashatsz!

Döde barátom, remélem jól vagy! Milyen érdekes, hogy már a start előtt mindenki tudta, hogy mi fog történni: ló is, lovas is, a körülállók is. A lovaglás alapvetően nem bátorsági sprot. De néha az! És mikor ezt érzi a lovas, akkor jó nagy levegőt kell venni és rajta! Belevaló vagy Döde!

(Azért jót röhögtem!)

Nem lehet mellébeszélni, a passage végrehajtására minden ló képes. A képességet szabadon (például karámban, vagy a lovardában elengedve), jókedvűen minden ló megmutatja. Persze, hogy ugyanezt lovas alatt is végrehajtsa, ahhoz hozzáértésre és sok munkára van szükség. Nincs szükség viszont puccos, drága, külföldi lovakra, nincs szükség különleges alapadottságokra! A passage a végletes összeszedettségből, az iskolaegyensúlyból következik, erre pedig minden ló képes!

A passage az ügetés csúcsa. A passage a felfényesedett, délceg mozgás kifejezője. A passage a ló kicsattanó egészségének, erejének és jólétének megnyilvánulása. A passage a ló és lovas közötti harmónia beteljesülése.

Ezért kell minden igényes lovasnak a passage végrehajtását megcéloznia!

Szirtes Bence bemutatta a kézen és futószáron történő munka tesztjét.

Bence a tesztet megfelelő színten teljesítette, amihez ezúton is szívből gratulálok.

Remélem, hogy a továbbikaban rajta kívül egyre többen és többen lesznek képesek az Academic Art of Riding tesztjeinek végrehajtására, egyben azt is remélem, hogy jónéhányan mindezt nem csak hazai közösségünk, hanem Bent Branderup előtt is meg tudják tenni.

A helyesen kiképzett ló kényelmes. A helyesen kiképzett ló végletesen együttműködő. A helyesen kiképzett ló lovaglása nem fizikai sport. Ezért a lovaglást idős korban is lehet magas színten művelni. Sőt! Az emberi érettség, az élettapasztalat az egyik feltétele a ló helyes képzésének. De fordítva is igaz! A helyesen képzett ló fizikai és szellemi frissességet biztosít lovasának. (A helytelenül képzett ló viszont tönkreteszi saját és lovasa testét!)

Az alábbi vedeón 5:30-tól a 82 éves Oskar Maria Stensbeck lovaglása látható!

Oscar Maria Stenbeck 1858-ban született. Gustav Rau javaslatára 1926-ban nevezték ki a Hannoveri Lovasiskola civil vezetőjének. Még 80 évesen is saját képzésű lovat mutatott be. 1939-ben halt meg. 

A modern lovas, a XXI. század lovasembere az igényes szabadidőlovas!

Nagyot téved az, aki egyenlőségjelet tesz a minőségi lovaglás és a versenyzés közé! Sőt, napjaink versenysportja, a végletes teljesítmények kifacsarása a lovakból gyakran éles ellentétben áll a valódi lovasember lószeretetével, azzal, hogy a ló hagyományosan a legközelebbi társa gazdájának - tulajdonképpen családjának tagja. Egészen furcsa és visszataszító látni azt, hogy a legismertebb lovasedzők (nem nevezném őket sem lókiképzőknek, sem lovasembereknek), milyen lenézéssel tekintenek a különleges adottságok nélküli lovakra. Hát persze, mert azok nem tudják kompenzálni szakmai hiányosságaikat, azokon nem lehet annyi nyereséget elérni, mint komolyabb adottságú társaikon. Ez a hozzáállás vezeti őket a tartalom nélküli formák elfogadásához és a megengedhetetlen eszközök alkalmazására. (ló bántalmazása, drogok, teljesítményfokozók, stb)

A modern lovas azonban nem a teljesítményt, hanem a boldogságot, a harmóniát keresi a lóval való együttléte során. A minőségre való törekvés a lovas részéről igényességet feltételez önmaga és a közös munka tartalmára vonatkozóan, mindez pedig belső meghittséghez, a ló és lovas kapcsolatának elmélyüléséhez vezet. Az ilyen típusú lókiképzésnek nincs szüksége bírói ítéletekre, nincs szüksége legyőzendő versenytársakra. A harmónia önmagáért beszél.

De persze mindez nem jelenti azt, hogy az igényes szabadidőlovas ne törekedhetne komoly feladatok (ugrásváltás, féloldalazás, stb.), vagy akár a legmagasabb feladatok (piaffe, passage, perdülés, sorozatos ugrásváltás) elérésére, teljesítésére. Sőt! Igényessége, lova felé forduló figyelme, lovas elődeink szakmai munkájának ismerete szinte önmagától vezeti el a kiképzőt még átlagos képességű lovával is céljaihoz!

A modern lovas, a XXI. század lovasembere az igényes szabadidőlovas.

Az egyenesre lovaglás kérdése nem egyszerű. A kérdés ugyanis az, hogy a "farmotoros" lovat hogyan lehet folyamatosan egyenesen tartani, ha a gerincoszlopa minden csigolyánál jobbra is és balra is hajlékony. A dolog ahhoz hasonló, mintha egy cipőfűzőt szeretnék az egyik végénél fogva a másik végének irányában tolni. A művelet csak akkor fog sikerülni, ha először bizonyos tartást sikerül biztosítani a cipőfűzőnek.

A lovaglásban ezt a tartást a ló oldalirányú hajlításával lehet elérni. Pontosabban az állítással, amire a ló teljes testének hajlításával reagál. Ez az, aminek eredményeképpen tartása lesz a gerincoszlopnak és a tartás miatt nem fog az minden ízében ide-oda nyekleni-nyaklani. (Ezért könnyebb először körön vágtázni a fiatal lóval, mint egyenes vonalon.)

Mindezek után, ha a ló hajlításának folyamatos fenntartása mellett képes a kiképző a vállat be és farat be gyakorlatok egymás utáni végrehajtására (ha képes három patanyomon vezetni a lovat úgy, hogy a hajlítás fenntartásával befelé is és kifelé is elérítse a ló vállát a csípőjéhez képest), akkor a kettő között "megtalálja" az egyenességet.

Ezért állították a régiek azt, hogy a ló eljét kell a hátulja elé lovagolni!

Az egyenességről ide kattintva is olvashatsz!

A nyelv, még az anyanyelv is tanyult nyelv. Senki sem születik nyelvtudással, még az anyanyelvet is évekig kell tanulni. De előbb - utóbb és többé - kevésbé mindenki mestere lesz saját nyelvének, az anyanyelvnek. Az idegen nyelv abban hasonlít az anyanyelvhez, hogy azt is tanulni kell és magas színtű ismeretére is el lehet jutni.

Mindezzel a lovak is így vannak. A fiatal ló fokozatosan tanulja meg a közösségi kommunikációt, ami akár bonyolult és összetett dolgok kifejezésére is alkalmas.

A különböző élőlények egymástól eltérő kifejezésrendszert használnak. Legjobb, vagy legismertebb példa erre a kutya és a macska érzelmeket kifejező farokhasználata közötti különbség.

A ló és lovas közötti kommunkiáció azért érdekes, mert azt mindkét félnek tanulni kell, az mindkét fél számára idegen nyelv.

A helyesen képzett ló elengedetten, egyensúlyban és egyenesen jár.

A három dolog szorosan összefügg. Ha például nem elengedett a ló, akkor nem lesz helyes az egyensúlya. De fordítva is igaz. Ha nem jár egyensúlyban, akkor nem is elengedett. De hogyan keveredik ide az egyenesség?

Úgy, hogy egyenesség nélkül a ló nem válhat összeszedetté. A ferde ló ugyanis nem tudja megemelni a marját, nem tudja megkönnyíteni vállait, egyensúlyi helyzetét nem tudja valójában javítani. Képtelen arra, hogy ne az elején járon, képtelen arra, hogy hátulsó lábai többletterhet vegyenek fel. Ugyanis a gerincoszlopot csak egyenes helyzetben lehet terhelni. Ugyan úgy van ez, mint a szállítómunkásoknál. Náluk a fő szabály az, hogy terhet csak egyenes gerinccel szabad felemelni. Ha görbe háttal próbálkoznának nagy teher hatására azonnal megsérülnének.

A lónál ez annyiban érvényes, hogy nem magát a gerincoszlopot kell kiegyenesíteni, hanem a hátulsó lábakat kell egyformán teherviselővé tenni. Ez az egyenesség. Az egyenes ló, enyhe közelítéssel két patanyomon jár. Azért enyhe közelítéssel, mert a hátulsó lábak szélesebben állnak, mint az elülsők, ezért nem lehetséges a tökéletesen két patanyomon történő járás. Egyenességnél a belső lábakat szoktuk vizsgálni: azt nézzük, hogy a belső elülső láb a belső hátulsó előtt, azzal egyvonalban halad-e. Ha ez nem áll fenn, akkor valamelyik hátulsó láb a két elülső láb közé lép. Ez a hátulsó láb többletterhet fog felvenni, hiszen az a láb hordoz nagyobb súlyt, amelyik a súypont felé lép. A másik viszont kevesebbet. Azt a ló kíméli, azt nem vonja be kellő mértékben a teherviselésbe. És hát éppen ez a ferdeség oka. A ló igénye a hátulsó lábainak asszimetrikus terhelésére. De ezzel egyben meg is akadályozza a hátulsó lábak komolyabb teherfelvételét. Ezért van az, hogy a ferde ló nem tud egyensúlyban járni, ennek okán nem is elengedett, azaz ferde ló nem mozog harmónikusan.

Magát a ferdeséget sokszor nehéz érzékelni. A lovas csak azt érzi, hogy bár mindennek rendbe kellene lennie, valahogyan mégsem "állnak össze a fogaskerekek", nincs harmónia. A ló ilyenkor legtöbbször ferde. Ha sikerül kiegyenesíteni, akkor varázsütésre megoldódik minden probléma.

Bóta András néhány nappal ezelőtt bemutatta a kézen történő munka tesztjét. András a teszt régebbi változatát mutatta be. Az új teszt leírását ide kattintva lehet megtalálni.

Bóta András a tesztet megfelelő színten mutatta be, amihez ezúton is szívből gratulálok.

Remélem, hogy a továbbikaban rajta kívül egyre többen és többen lesznek képesek az Academic Art of Riding tesztjeinek végrehajtására, egyben azt is remélem, hogy jónéhányan mindezt nem csak hazai közösségünk, hanem Bent Branderup előtt is meg tudják tenni.

A jó nyereg jól fekszik a ló hátán, nem korlátozza a ló mozgását, illetve segíti a lovast és kényelmes. Az utóbbiakról lesz szó az alábbiakban.

A jó nyereg segíti a lovast, hogy független ülése legyen. Az a lovas lovagol független üléssel, amelyiknek még pillanatokra sincs szüksége arra, hogy felsőtestét a szárakon keresztül kezével tartsa meg. A független ülés alapja az egyensúly. Akkor lesz a kéz független az üléstől, ha a lovas egyensúlyban ül, pozíciójának tartásához nincs szüksége a kezére. Durva megközelítéssel akkor ül egyensúlyban a lovas, ha testének alátámasztása a saját súlypontja alatt van. Ez tényleg csak durva megközelítése az optimálisnak, ezt szokták a váll - csípő - sarok egyvonalba esésével kifejezni.

Az egyensúlyi helyzet felvétele azonban nem csak a lovason múlik, hanem a nyergen is. A nyereg méretei, arányai vagy passzolnak a lovas méreteihez és testének különböző arányaihoz, vagy nem. Nem minden nyegegben lehet egyensúlyban ülni, de ez nem a nyerget minősíti, hanem a nyereg és a lovas viszonyát. Ha egy nyereg jó az egyik lovasnak, az nem jelenti azt, hogy egy másik lovasnak is megfelelő. A nyergeket addig kell próbálgatni, ameddig megfelelőt nem talál a lovas. Nem minden nyeregnél lehet ugyanis olyan kengyelhosszt állítani, ami lehetővé teszi az ülés megfelelő pozícióját. A kengyelhossz helyes beállításáról ide kattintva olvashatsz!

A fentiek mellett nem hanyagolható a nyereg kényelmessége sem. De meg kell jegyezni, hogy a jó nyereg körbeveszi lovasát, a nehezebb szituációkban, például, ha a ló játszik, vagy esetleg ellenkezik, akkor szinte védi.

És hát persze az, hogy melyik nyereg ideális, azt a ló képzettsége és lovaglási sebesség is befolyásolja. A kevésbé képzett lovon, a nagyobb sebességnél rövidebb kengyelt kell csatolni, és ehhez a nyeregszárnynak jobban előreállítottabbnak kell lennie, különben a lovas kiül a hátulsó kápára.

Szóval, mindenki próbálgasson nyergeket!

Bent Branderup idén megváltoztatta a kézen és futószáron végzett munka tesztjét. A mellékelt filmen az új tesztfeladatokat Christopher Dahlgren mutatja be. A változtatást az Academic Art of Riding kutatásainak eredményei tették lehetővé, illetve szükségessé. Az eredmények közül az egyik legfontosabb az hogy a futószárazás során a kiképző nem csak a belső oldalra, hanem a ló külső vállára és csípőjére is hatással tud lenni: a futószáron végrehajtott vállat be és farat be feladatokkal a lovat kívülről is be tudja keretelni, így a ló futószáron teljesen kiképezhetővé válik.

Ugyan ez áll a kézen történő munkavégzésre is, ott is a ló beslő és külső oldalának kontrollja a feltétele a ló komplett képezhetőségének. A kétfajta munka között az a különbség, hogy a kézen történő munka során a lónak a kiképző sebességével kell haladnia, míg a futószáron végzett munka során a ló nagyobb iramban is dolgozhat és ott is megtalálhatja kívánatos egyensúlyi helyzetét. A tesztek végrehajtásával a lovas kontrollját és a ló és lovas közötti kommunkikációt lehet ellenőrizni.

A mellékelt videóban a megállások során iskolaállj feladatokat lehet látni. Az iskolaállj feladat, az iskolafelvétel nem követelménye a tesztnek, de az igen, hogy a felvétel bemutatása során a ló hajlandóságot mutasson hátulsó lábízületek meghajlítására.

A teszteket kapicánnal, futószárral, hagyományos fa vesszővel kell végrehajtani

A kézen és futószáron végzett munka tesztje:

1. Állj a lovarda közepén, tisztelgés

2. Vállat be - farat be kis felvétellel a bal kézen

3. Vállat be - farat be kis felvétellel a jobb kézen

4. Lépés előre a középvonalon, rövid falnál jobbra

5. Átlóváltás a nyak előre és lefelé nyújtásával jobb- majd X-től bal hajlításban

6. Rövid falon a ló összeszedése bal hajlításban

7. Átlóváltás a nyak előre és lefelé nyújtásával bal- majd X-től jobb hajlításban

8. Rövid falon a ló összeszedése jobb hajlításban

9. Következő hosszú falon farat be, a hosszú fal közepén összeszdéssel, a hosszú fal végén egyenesre állítással

10. Következő hosszú falon vállat be, a hosszú fal közepén összeszdéssel, a hosszú fal végén egyenesre állítással

11. Következő hosszú falon vállat be, majd féloldalazás a lovarda közepe felé, összeszedés, perdülés, féloldalazás vissza a hosszúfal felé, összeszedés, majd farat ki fordulat a sarkon keresztül.

12. Rövid fal közepén állj, a ló áthajlítása, felvétel, majd lépés

13. Következő hosszú falon farat be, a hosszú fal közepén összeszdéssel, a hosszú fal végén egyenesre állítással

14. Következő hosszú falon vállat be, a hosszú fal közepén összeszdéssel, a hosszú fal végén egyenesre állítással

15. Következő hosszú falon vállat be, majd féloldalazás a lovarda közepe felé, összeszedés, perdülés, féloldalazás vissza a hosszúfal felé, összeszedés, majd farat ki fordulat a sarkon keresztül.

16. Rövid fal közepén állj, a ló áthajlítása, majd felvétel

17. Lépés a lovarda közepére, eltávolodás a lótól, a futószárazó kör meghatározása

18. Lépés - állj (a far kiesése nélkül) - lépés átmenet

19. Ügetés - lépés - ügetés átmenet

20. Ügetés - állj (a far kiesése nélkül) - ügetés átmenet

21. Ügetés - vágta - ügetés - lépés - állj (a far kiesése nélkül) átmenet

22. Kézváltás

23. A 18. - 21. feladatok végrehajtása a másik kézen

24. Fordulat a középvonalra, tisztelgés

A különválasztott segítség kifejezés lovas szaknyelvünk egyik legszebb fordulata, a szár csizma nélkül, csizma szár nélkül lovaglási technikát jelenti.

Sokan használják ezt a lovaglási technikát azért, hogy elkerüljék az egybevágó segítségek használatát. Egybevágó segítségnek nevezzük azt, ha a lovas csizmájával előre hajtja a lovat, miközben a szárakkal fékezi előremenetelét. Egybevágó segítséget nyivánvalóan nem szabad alkalmazni, hiszen a ló nem tud megfelelni az egymásnak ellentétes "utasításoknak", egybevágó segítségek hatására a ló merevvé, ellenszegülővé válik. A szétválasztott segítségek konzekvens alkalmazásával az egybevágó segítség alkalmazása elkerülhető.

A hagyományos magyar álláspont ettől kissé eltérő. Elődeink szétválasztott segítséggel csak a fiatal, vagy kevéssé képzett lovat lovagolták. Viszont a képzettség bizonyos szintjét már elért lónál alkalmaztak egyszerre csizma és szársegítséget. És nyilvánvalóan igazuk volt, hiszen nem csak egyfajta szársegítség és nem csak egyfajta csizmasegítség létezik. Amikor a ló a különböző segítségeket meg tudja különböztetni, akkor lehet egyszerre olyan szár és csizmasegítséget adni, amelyek nem mondanak egymásnak ellent.